Ja és hogy el ne felejtsem, ha lesz új bysikkelem az fogom ráírni, hogy miattatok nincs szép biciklim!

779, aztapaszta!

Csak, hogy személyes nyávogás is legyen (ezek után mi más lehet?!) a csávóval sincs minden rendben (nagyon nincs) és még a fülbevalómat is elhagytam. Ideje lefeküdni.

Srácok nehéztűzérség indul!
Ellopták a Puch bringámat a Királyutcából, ma éjjel Bárki és mindenki, aki látja, valahol, utcán, hirdetésben, raktárban, boltban, vasáruboltban, akárhol. Légyszi légyszi szóljon. A szemfüles megtaláló kb ipari mennyiségű alkoholra, csokoládéra, szívességre a vendégem. A 0670 223 7352 számon lehet elérni engem. Meg egy megosztás gomb nagyon nagyon jól esne a kis lelkemnek.
Köszipacsi
 a

A Sirály és a Csiga lakásom pont egy bonobo számnyira vannak egymástól.

Azt hittem, hogy az, hogy tegnap Dresch koncerten voltunk, meg a Jelenben, meg hogy reggel miket beszélt a szája a fiúnak a hét legjobb eseményei, deigazából a gyönyörű kék-fehét puch lovam verhetetlen. tényleg.

A képek, amik a fejemben vannak, mindig gyönyörűek.
ha el kell képzelnem magam: süt a nap, suhanok a bringámmal, a szél lengeti a szoknyámat.
valami ilyesmit, vagy még ennél is jobbat éreztem, mikor reggel a baross utca-körút kereszteződésnél ő jobbra tekert, én meg balra. ilyen az, mikor el kell képzelnem magamat, valakivel.

Ma megint megtanultam nyakkendőt kötni – úgy néz ki ez félévenkénti program –, remélem a karmester úr hasznát veszi. egyébiránt apám a hős és helamama megnyugtattak az édes státusztalanságunk felől is, tanácsukra csakazértis valóban édes lesz, és nem fogok mindenféle hülyeségen fekengeni.
egyébiránt biciklim is lesz és a pakolást is befejeztem.

Egészen furcsa vagyok, rendesen nyügizek a Mostban, hogy maradjunk/ne maradjunk – kis bizonytalanka vagyok, hogy merthát a lover így meg úgy, hátha mégis mosolygok, ha látom –,de amint kilépünk a kapunk és a Göndörke felugrik a bringám csomagtartójára sikítvanevetős hangulat lesz, mi leszünk a Kazinczy utca rémei. Üzletvezetőúr még ajtózárás előtt beenged minket a Jelenbe, még egy kört is kapunk, meg sok sok szóviccet, ilyen hometown ez. lehet, hogy mégsem kéne nekem onnan soha kimozdulnom.

Ma feloldhatatlan ellentétet okozott bennem a biciklim, azzal a mozdulatával, amikor csak úgy önkényesen, a megkérdezésem nélkül elszakította a gyönyörűséges vagabond cipőm fűzőjét. omg, honnan szerzek t-10ig (jól számoltam? fél tizenegyig annyi idő van?) egy új fekete cipőfűzőt? kibírhatatlan kics picsa ez a bicikli.

Mikor ma felültem a bicklimre két dolgot gondoltam: olyan rég ültem rajta, hogy nemtudom jók e még a kerekei és olyan rég ültem rajta, hogy nemtudom tudok e még biciklizni.

Aztán még azt érdemes megjegyezni a napomból, hogy jöttem haza a játsziról, ahogy szoktam és a körúton feledékenységem okán belefutottam a kritikális masszióba. két kiemelendő mondat szaladt át az agyamon:
a f*szom a k*rva biciklisekbe. majd rájöttem, hogy ez biciklin ülve nem túl hiteles mondat, ígyhát gyorsan helyesbítettem miszerint: f*szom azokba a biciklisekbe, akik demonstrálnak és nem közlekednek. jobb lett.

Ha beírod a googlebe, hogy the guy that every girl wants, megkérdezi, hogy did you mean Chuch Bass? ha biciklivel járna, ő lenne az isten.

Nahát, nahát.

Nagyon büszke vagyok ám magamra, másfél óra bringaszereléssel kicseréltem egy dinamót és a csomagtartót; a donor a régi kis ktm-em volt. most meg Meg Ryan akarok lenni, vagy a fiatal Brad Pitt.

Öntözzük a virágokat.

Ma láttam a Kertemben egy fiút, aki megszagolgatta a bicajának az ülését, aztán megrágcsálta. kicsit furcsállom, hogy ezen pont én lepődöm meg, aki az égegyadta világon mindent megrágok.

Bye bye baby, baby goodbye!

Betekertem a suliba, ami pang az ürességtől – a PR vizsga folyosóját kivéve –, bedobtam a könyveket a könyvtárba, aztán lecsattogtam a hökirodába megnézni, hogy hogy áll a multkori beázás. miután vízmentes környezetet találtam kicsit leültem gépezni és két meglepő dolgot is tapasztaltam: az általam beállított DreschMihály háttérkép még mindig megvan, illetve mind két mappám is: a Nap és a mi ez a rendetlenség az asztalon, ami tele van az összes hökös letöltött cucmákjaival. lapátoltam bele még néhány jpg meg doc filet és most jó hosszan integetek az iskolának, mert egy darabig hellosziaviszlát!
(hacsaknem keddenként továbbra is itt bandázunk TrueLove-val.)

Jóféle.

Aztán ma ha puha kerékkel is, de feltekertem a naphegytérre. hát őszintén? nem tudom mi lesz ezzel a Prágába bringával dologgal, ha egy ekkora kis hupli után tíz percig lihegek. de seráfütty kedves szomszéd, majd kiderül ha beborul. amúgy a MagyarParancsban ma is megkaptam a holnapi számot, ami még mindig jó érzés. asszem egy darabig most nem fogok újságot venni. amúgy nagyon vagány ez a gyakornokoskodás, de tényleg. utána a magnóból pukkasztottam egy pilótaszemüveget végre, a gólyatábor viszontagságait rocksztárosan, ám kissé roggyantan viselő régi helyett, meg egy táskát, ami színeiben igen gyanúsan hasonlít az EgyszavasLányéra, de itt is seráfütty kedves szomszéd. most meg lődörgünk A vörössel. például a mélyhűtőben szunnyadó citromos absolut vodka felé.

MókaKacagás! Múzeumok éjszakája!

A tegnapi este is az őrület határán táncolt végig.
voltunk a húgomnál, akit annyira szeretek, hogy arra nincsenek szavaim, apám a hős egy igen gavallér összeggel belesegített a holnapi notebookvásárlási projektbe.
kitekertünk a millenárisra, ahol kerekes banden szokás szerint botrányosan jót buliztunk, megnéztünk egy fizikaelőadást, aminek ugyan az összes kísérletét ismertük, de annyira édesek voltak az előadó fiúk, hogy végignéztük a fagyiig. a napra rémisztő és katyvaszvolt, ott is hagytuk.
áttekertünk a Zwackba, ahol a balkanbeatsen meglepődtem, hogy mit keres benne lepe. aztán a biztonságiőr, az udvarról beküldött a wc melletti zárt térbe dohányozni. nemértettük.
a furmányos folytatás felvitt minket a gödörnél hagyott bringáinktól a várba, ahol néztük a nem túl eredeti épületfestést, amit inkább szintén ott is hagytunk, és belibbentünk a széchenyibe, ahol a katalógusból loptam egy kártyát kalóz felirattal, megtaláltuk kováts nagypapa fordításait, meg valami dali rózsáját is. egy fiú rámkacsintot, és a mikrofilmolvasóban néztünk 1848 áprilisi pesti hírlapot, meg megkaptuk széchenyi gyászjelentését is scannelve, nagycenkestűl, hideg tetemestül.
hajnal kettő előtt pár perccel egy hideg női hang bezengte a könyvtárat, hogy takarodjunk mostmár, úgyhogy lecsúsztunk a korláton és a pukedliző lovak mellett átcsasztuskáztunk a várba, ahol találtunk valami bálnát, amire fellehet iratkozni és emigráns műtárgy lesz belőled luxushajón és átvisznek egy másik múzeumba.
mikor itt is zárni kezdtek, felültünk egy buszra, ami állítólag a deákra vitt, csakhát a millenárison keresztül, mint a heringek álltunk nyüglődve a buszon. de aztán a deákon boldogan öleltük magunkhoz lovainkat, el is gurultunk a királyutcai gyrososhoz, megvacsoráztunk, azt hazajöttünk, szétkaptuk a telefonjainkat, hogy senkise zavarhassson és mostanáig aludtunk.

Jóféle.

Közben rájöttem, hogy azt akartam elmesélni, hogy nekünk van a legkúlabb gangunk az egész házban, mert összevissza egy bringa parkol még a harmadikon, azon a hármon kívül, ami a mi folyosónkon van.