Szóval megünnepeltük ám a diplomát, háromszor is. volt elsőforduló anyával a Mostban, másodikforduló kiscsaládomékkal a Tüköryben és harmadikforduló a lánykákkal a Mikában. volt érzelmiválság is 4ssel, de úgydöntöttem, hogy elengedem ezt a történetet, nagyfiú, jófiú, gitárosfiú (és még szakálla is van), de ha a legjobb barátja több érzelemmel tud rólam beszélni, mikor azt magyarázza nekem, hogy 4s meg én milyen jók vagyunk együtt, akkor azért az fuck that, nem? de. nyolc.

tegnap este viszont újfent az abc végéről válaszottam magamnak kocsmapartnert – egy gyors bsb reunioun, meg a vízraktér nyitóbuli után –, aki BradPittel karöltve szórakoztatott óórákon keresztül. olyan egészséges volt, vidám és élnivaló.

A kérdés az, hogy mit keresett Az Ördög Ügyvédje az álmomban és miért örültem neki ennnyire mérhetetlenül nagyon. Lehet, hogy az egyik kötődés hiányt, a másik kötődés hiányának látszólagos felbontásával próbálja feldolgozni az agyam? Vagy simáncsak eszembejutott?

Ma megint megtanultam nyakkendőt kötni – úgy néz ki ez félévenkénti program –, remélem a karmester úr hasznát veszi. egyébiránt apám a hős és helamama megnyugtattak az édes státusztalanságunk felől is, tanácsukra csakazértis valóban édes lesz, és nem fogok mindenféle hülyeségen fekengeni.
egyébiránt biciklim is lesz és a pakolást is befejeztem.

Nyárvégi falaton a cukros tejföl:
csúszik az ízes mondat,
mindennek az oldalán.

Nem tudom hogy csinálja, hogy így megnyugtat és mosolyogva megyek haza (és hiszek neki!), mikor ugyanaz történik, mint legutóbb. csak van ebben a fiúban valami, ha mindennek – mégegyszer mondom: mindennek–, ellenére ilyen készséges és ragaszkodó vagyok.

Megint mit keresek en itt, kerdezem mindig, most is, mikor nem en vagyok a szep, az uj.

Ha az elkovetkezo masfel oraban meg valaki engaged vagy married lesz feszbukon a nagyszerelmeim kozul, mielott en a relationship statuszomhoz nyulok, valoszinuleg peklapattal baszom tarkon.

Valami nagyon szomorút szeretnék hallgatni, valamit, ami elsírja az elmúlt három év minden egyes napját.

Nem bírom a meleget, a stresszt, a bizonytalanságot. mit nembírok még? ezek együttesét.

Türelem tornaterem. Csak ne lennék én ebben olyan mééérhetetlenül rossz.

például az a jó abban, ha legalább 10 évvel idősebb fiú tetszik, hogy egészen bátran és hitelesen hívhat kislánynak, amitől azért rólam némiképp mégiscsak leesik a bugyi.

A megfelelő mennyiségű visszajelzés hiányában, elgondolkodtam, mielőtt felvettem a pizsamámat, hogy akarom-e én, hogy egy férfiembertől fínom illatú  inget vegyek fel, de tulajdonképpen basszamegapék, ezen má' nem múlik semmi, amit érezhetnék. ezen se.

ps.: nyilván ez volt a nap drámája, és nem a házeladás, meg az "egy éra zárult most le" #fml

Atipikus lány vagyok, atipikus lány vagyok, hallgatnom kell a bölcsebb férfiemberekre, hallgatnom kell a bölcsebb férfiemberekre, nem írok rá, nem írok rá. Utálok mantrázni, utálok mantrázni.

A nap legepikusabb dialógusa:
– Nem bírom, ahogy harcsaveronika lefürdik a saját fényében, mikor áll a színpadon.
– Hát igen, két évig éltem vele.
#ciripp ciripp#

Tulajdonképpen nincs is annál üdítőbb, mint arra ébredni, hogy csörög a telefon és eldúdolnak nekem valamit, ami egész nap rágta az agyamat, hogy hogyan is hangozhat igazából. Hogy ti is legalább annyira eltudjátok képzelni, mint én eltudtam: tárárárá tárárárá tátáráá tárárá. (remélem ez még nem számít publikussá tevésnek)

Nem tudom elengedni bánkot, a napsütés, a mezítlábazás, a szívem elteltsége (nemtudom ezt magyarázni máshogy) mind vissza-visszarángat. Pedig már itt vagyok, a balkáni valóságban, ahol el kell csomagolnom három ember életét, ahol el kell engedni egy darabot a sajátomból, tudom, hogy ez most ilyen kis szentiment-nosztalgia duma, nem is illik se ide, se hozzám, de utoljára símogatni meg azt a kurva macskát, hát összeszorul a hülye kis szívem.
Találtam itthon 4snek egy bakelitet, hátha örül majd neki.
Miskolc, a drága kis balkánom azért sokat jelent nekem. könnyek, szipogás, ilyesmik.

A bánkitó fesztivált szeretni való szeffósok lakják. de tényleg. mindenki cuki és kisebbségi és elfogadó és öntevékeny és önkéntes, és millió gyönyörű férfi fixiken (még énis azon!), és napsütés és repohár és sok kedves ember. ez a fesztivál szexi.

az abc végi férfiakról annyit, hogy én mint hasznos kis hangya, ma már nagyon hiányoltam a másik hasznos kis hangyát. a W idealista naivizmusa gyönyörű: felépített és megfontolt, a fixije és a táskája bugyiletépős, de mégis, hogyhogy hogyhogynem, 4ssel jöttünk haza, akinek a meglepő dallama még mindig oda-oda réveszt a tegnapba.

és most nem próbálom meg leszüretelni az internetet, hanem inkább alszom, egyébként is, felfáztam és a héten el kell adnom egy lakást. szeretem magam hontalanná tenni.