Nagyon nehéz àm felnôttet játszani, mert a bankoslány zavarbaejtô dolgokat kérdez a hosszú, közép és rövidtávú terveimrõl. Borzalom. Másfél perc alatt kis nem túl jólszervezett halrajjá tett. Ezzel szemben ott vannak a vasárnap esték, amikor a megérdemelt hétlezárás jön, mikor kinyitom a kocsmát, kávét fôzök és reggelit, és mókakacagás az élet és gyönyörûen záródik le a végigdolgozott hét, ahogy Bé bejön hozzám zárásra, és a nyitósnak csak a négy rövid két sör nyoma marad az estémbôl. Pedig több ez, a boldogbogyóságunk isteni találkozása. Igazi felnôtt élet ez valahol, munkával és a munka felfüggesztésének ünnepével.

Persze mint kiderült az anyámat nem az irántam való szeretet hulláma öntötte el, mikor visszaigazolta fészbúkon, hogy a gyermeke vagyok, hanem a nyomkodási kényszer ragadhatta el, hiszen az apàmat is bejelölte közeli csalàdtagnak. Meg a felesègèt is. Kàr, hogy a húgomnak még nincs fészbúkja.

Nem tudom, hogy hol meg meddig vannak azok a határok, amik a még megérik, már nem érik meg kategóriába esnek, tulajdonképpen nem is érdekes, mert mindig fókuszvesztésig megyek a fejem után, de minek. Rosszul csinálom ezt, Aki nem alszik is megmondta. Nem tudom elérni, hogy belémszeressenek a gyönyörū illatos férfiemberek, talán nem is elérni kéne ezt. De a melleim legalàbb jó nagyok. Ez is valami.

Szeretem a munkàmat, az iskolàmat, a baràtaimat, anyàm màr nem pending facebookon, mèg a vègèn boldog ember leszek.

A munkámat imádom, az iskolát imádom, a kisbarátaimat imádom. Kussoljon az a fejemben molyoló mocsok kis hang, ami az èletemről sír A Csávó miatt. Nincs igaza.

Leggyakrabban hívott számok a telefonomban
Apám a Hős
Bé
A Csávó
Srly Céges

nem vagyok valami potens lény.

Azt azért valahol mélyen egy picit nehezményezem (kamuuu), hogy ha valakinek, akivel én állandóan gondolok, nem jut eszébe, hogy vajon én mi a jóistent szeretnék.

Mikor ma százötvenharmadszorra is lemondtam egy családi ebédet, meg egy barátos filmnézést azért, mert a) tegnap hajnalban értem haza,  b) átaludtam az ébresztőt, c) este meg megyek dolgozni (szó szerint és állandóan ezek a nehezítő körülmények) akkor azért rájövök, hogy lehet, hogy A Csávó sem lustaságból/nemtörődömségből/egyéb rémes emberi jelzőkből marad le néhány közös kis pillanatunkról, illetve, hogy valószínűleg én ugyanannyira próbárateszem a körülöttemélők türelmét, mint Luke az enyémet.

Ma már fejben kidobtam A Csávót ((tényleg!) akivel nem vagyok együtt igazából (tényleg!))), de aztán beszéltem a kisbarátommal Bével, aki kémeim jelentiket játszott és mondta, hogy kerestek engem ma tekintetek a gmkban kb húsz perccel azelőtt, hogy odaértem, ígyhát inkább holnap reggel is szerelmes leszek a férfiemberembe, akivel nem vagyunk együtt, de egy kupacba tartozunk.

Nem köt le az internet, a telefon, nem kötnek le a filmek, a zene. most ezek részek. cserébe viszont leköt a millióféle kőhalmianett elképzelése. lehetek még jobb, úgyhogy meg kell próbálni.

Vannak napok amikor (Eldéé egy kicsit) semmi sem fàj, hanem minden csak kúl és csókpuszi még az is,ami nem és benne van a bugi a làbban. Na ez egy ilyen nap!

Egyszer úgyis fogok pingpongozni a kedves kis munkahelyemen. hatörikhaszakad.

A hegedűoktatásom folyik tovább, szépen a medrében, mindenféle valós cél nélkül. nem is értem magamat, de mostanság eltudok engedni elég sok ilyen nem-értést. ezt is elfogom. Ma a Vörös huszonkettő lett, öregszik ő is, énis fogok. ő mondhatni jogosan feszül már a pénteken én meg irtózom a gondolattól is, hogy bárminemű tervet eszkábáljak. összeegyeztethetetlennek érzem az életeimet.

Lehet, hogy lassan visszaállnak a dolgok a normál kerékvágásba. 

Mióta nincs múlthét (azaz három órája és tizenegy perce) azóta nem költözik el a kisGöndör, újra van nemkocsmás munkám is, rájöttem, hogy Min egy héten belül hazajön (és közben kurvahideg lesz), hogy a jövőhéten lesz már iskola végre és most először cinkos mosollyal a szám szélén játszadoztam el a gondolattal hogy A Csávónak nincs csaja.

Hello World, I'm Back!

Lassan nem tudom mi köt és hova. az internet már nem barátom, a zene is csak alig, a barátaim is csak szemöldökösszevonva. nem tudom most épp hol az érték, mert mégiscsak a SzigorúPultfőnök a búcsúbuliján (ahol minden ajándékot megszereztek neki, amit csak kiejtettem a számon!) azt mondja, hogy ne ragadjak bele. hát akkor mi a fasz van?! aztán az hogy ötkor miért kell az ellátóban kérdeznem magamtól, hogy mi az istent keresek én itt. mikor, mikor ott az a három majom, akiket kedvelek. egy cuki, egy, aki három másodpercen belül észreveszi, hogy ha bajom van, meg egy, aki rendesen megdug. na szóval mit keresek én ott, és miért vagyok én az egyetlen, aki nem örültem a hírnek, hogy A Csávót kidobta a csaja. miért. ez egy hosszú, sokmondatos, sokkérdőjeles hajnalhatos bejegyzés lett.

W ma megtanított sakkozni. Előfordulhat, hogy lesz még használható a kapcsolat közöttünk. Mennyi idő kell ezeknek az egybetűs gyönyörű férfiembereknek.

át kell alakítanom a gmailem, fura, hogy ezen keresztül látszik, hogy változik az életem.

17,5 órát dolgoztam, mára az életemet a smack levesekre bízom, viszont halál fia az, aki holnap reggel délután három előtt mer hívni. szerelmes vagyok a munkámba.

Ma a csávó csinált nekem forrócsokit, meg is hatódnék hirtelenül, de aztán eszembe jut hogy éreztem magam kedden, úgyhogy nem hatódom meg, hanem tudatosan leszoktatom magam arról, hogy A Csávónak hívjam. ez lesz, meg holnap reggel nyitás a kocsmában, csak bírjak felkelni.

Ma akkor ijedtem meg igazán, így munka ügyben amikor este hazaértem és az ágyam melletti éjjeli asztalkámon ez állt egy papíron:
rosé hosszú: II
havanna kicsi: II
captain: I

álmomban felvettem a rendelést bazmeg.

Göndörke: - Megyek gyógyszertàrba, kell valami?
Nap: - Szívgyógyszer, vagy agy.
Göndörke: - Gondoltam rà, de ilyet csak receptre adnak.

Amikor az exem szól (!), hogy a fészbúkon látta (!), hogy a kanadában élő (!) nevelőapám elvette a csaját (!), akkor megint inkább átkapcsolom az agyamon a feldolgozás gombot, és majd valamikor a jövőhónapban foglalkozom ezzel az információval.

Na tessék, elmentem kérésre (ó gyönyörű világ, mibe tartott volna egy másodpercig ellenkezni?!) és jó szar volt, hát gratulálok Anett, ma is bebizonyítottad, hogy #fml.

Sosem hittem, hogy valaha is valódi önfegyelemre lesz szükségem ahhoz, hogy ne menjek le este fél hatig a kocsmába. és mennyivel egyszerűbb lenne, ha alkoholista lennék és nem kislány.

Ja és hogy el ne felejtsem, ha lesz új bysikkelem az fogom ráírni, hogy miattatok nincs szép biciklim!

Kicsit mindig emlékeztetnem kell magamat, hogy majd ha utánam csinálja valaki az életemet (de legalábbis az elmúlt pár évet) önellátósággal, köztársasági ösztöndíjjal, anyaparákkal, meg partikkal – na szóval majd akkor fogom magamat kis pötty senkinek érezni bárki mellett is, és majd akkor fogom úgy igazán komolyan venni, hogy lehetne ezt jobban is, ha ez a valaki még jobban is csinálja.

Azt mondta nekem tegnap egy csávó a kocsmában, hogy a világgal az a baj, hogy a nők képesek szexelni a szerelemért, a férfiak meg képesek szeretni a szexért. hát bazmeg, ha erre hamarabb rájövök, mennyivel egyszerűbb néhány évem lett volna.

Az a terv, hogy tervek lesznek, meg élményipar, hogy meglássuk, hogy tényleg szép együtt az élet.

Több minden van, például 2010 megint, mert arra jutottam, hogy az jó volt. illetve az is van, hogy szilveszter se tegnap volt, hanem tegnapelőtt, mert az a parti volt igazán-őszintén gecijó. még az is van, hogy az idei év dala a dont worry be happy, amit ha az idei év elvének is veszünk, akkor csak szimplán nem akarom kitalálni, hogy honnan van ez a háromcentis seb a fejemen és hogy végül hol szilveszterezett az, akiről nemtudom.

És akkor mától nemdohányzom?