Lúdbőrzöm.
No nézd, képzeletemben simítom szemöldököd, vasút kovácsolta felkarod, véknyád! S mégis, felmarja lelkem a magány, mint a rozsda; szétperg hitem, lángjukat vető ezerárnyú narancs darabra.
Szemet húnyok félszemen, hadd bízzon a lélek valóban: állkapocsfeszület, hátha feloldoz a jóisten.