Pult mellett ilyen nyíltan beszélni a blogjaimról olyan érzés volt, mintha csak úgy mellékesen feljött volna, hogy milyen gyakran használom az erogén zónáimat, mi a szándékom ezzel, és a statisztikák alapján mennyien követik. Bizarr.

Hegyekben áll műanyagdobozos staff kaja a hűtőben, mióta a csávó nem jár erre, nincs, aki megegye. Kívánni ugyan nem kívánom a spagetti aglio oliot, de mit van mit tenni, az holnap már pocsékba menne. És mikor visszazárom az aszaltszilvás pulyka dobozát -- mondván, az holnap is jó lesz még--, belényilall az emberbe a fájó felismerés! 
Egyszer kellett volna kidobni a tegnapról maradt negyed kiló kenyeret, és akkor nem kellett volna tíz évig a szárazat enni.
Sose gondoltam, hogy Fábryt valamiféle world wisdom tudójának fogom tartani, de úgy látom a melegkonyhás melóhely kihozza belőlem az állatot.

Olyan blogra való mondat az, hogy amikor a fogamzásgátló dobozából tépem le a csigának valót..

Biztos minden huszonkétéves lány életében eljön az a pillanat, mikor a hároméves húgával nézik az oroszlánkirályt és valamilyen érthetetlen hormontúltengés okán ő sír nem a gyerek.

Persze mint kiderült az anyámat nem az irántam való szeretet hulláma öntötte el, mikor visszaigazolta fészbúkon, hogy a gyermeke vagyok, hanem a nyomkodási kényszer ragadhatta el, hiszen az apàmat is bejelölte közeli csalàdtagnak. Meg a felesègèt is. Kàr, hogy a húgomnak még nincs fészbúkja.

Ma akkor ijedtem meg igazán, így munka ügyben amikor este hazaértem és az ágyam melletti éjjeli asztalkámon ez állt egy papíron:
rosé hosszú: II
havanna kicsi: II
captain: I

álmomban felvettem a rendelést bazmeg.

Tegnap négy és fél órán ültem egy kocsmában és sniccerrel vágtam ki nőkből és férfiakból darabokat, szép stencilek lettek a végén, csak a sarokban ülő lányok riadtak meg néha, mikor artikulálatlan hangon felmorogtam, hogy már megint valami olyat vágtam ki, amit nem akartam. tisztára mint a pszeudo lávlájfom.

Tegnap annyira volt muszáj kikapcsolnom (úgy tűnik mostanság minden héten kell egy ilyen nap), hogy mivel ki sem mozdultam a lakásból az ágyamból nem hogy nem cigiztem és nem ittam, de még a karácsonyi smartiesomat is elfelejtettem bevenni. Nembaj, ma reggelinél szóltak a srácok a csigában, hogy emiatt le ne maradjak véletlenül a karácsonyról.

Az ilyen meetingeket emaileket szeretem:
tárgy – a mai értekezlet elmarad
üzenet – a főnök üzeni, hogy mindenki tegye a dolgát

Igen, kábé két hete dolgozom és az egyetemi büfében azt mondom egészségedre, mikor fizetek a teámért. szerencse, hogy a büfésfiú, meg a hentesnek szokta ezt mondani.
úgyérzem megtaláltam a szolgáltatóipar udvariasságiformula-láncát.

Az egynapos picinyke sütőtököm körülbelül tíz percig mosolygott rám frissenvágott vidám arcával, mikor végre elejtettem és most scarface lett. nem tudom miért látok a scareface haloweentök és az életem között ilyen grandiózus hasonlatokat, de talán hagyjuk is.

Ma olyan nagyon filmes jellege volt a pillanatnak, mikor negyven perc késéssel kinyitom a teremajtót és a két héttel ezelőttihez hasonlóan mindenki a papírfölé görnyedve körmöl, én meg csak annyit mondok: téényleg? na ne már.

– Egy jegyet kérekszépen!
– 360 forint lesz.
– Jé, építettek Miskolcra metrót?

ez egy szolídan megfogalmazott kurvaanyjukat.

legyen így – mondtam, és engedtem a vodafoneos fiúnak, hogy hozzámvágjon egy okostelefont, a halott kedves telefonom helyett, azóta kétkedve figyelem magam, hogy nem lettem e raj. csupa kérdőjel az élet.

Ekezet nelkul nem vicces, amit mondani akartam.

Amikor a Mika szól hozzá a státuszomhoz, akkor kell visszavenni a tempóból?

például az a jó abban, ha legalább 10 évvel idősebb fiú tetszik, hogy egészen bátran és hitelesen hívhat kislánynak, amitől azért rólam némiképp mégiscsak leesik a bugyi.

Olyan rendíthetetlenül lájkolom Håkon Kornstad status updatejeit, mintha értenék norvégul, hátha, hátha az lesz egyszer a pompás replika, hogy megkéri a kezem.

– mi az a großstadtmärchen? nagy állami piac?
– nem. nagyvárosi lány.
– majdnem.

A nap legepikusabb dialógusa:
– Nem bírom, ahogy harcsaveronika lefürdik a saját fényében, mikor áll a színpadon.
– Hát igen, két évig éltem vele.
#ciripp ciripp#