Amikor elborítja az agyam ez a feltartóztathatatlan düh, harag, irígység, akkor jövök rá milyen rossz ember is vagyok. Nem kell több, csak egy telefonhívás és pár név. Munka nélkül gyenge kis véglénnyé devolválok.

Megpróbálom megjegyezni ezt a december másodikát, nagyot fordul itt szerintem a világ. Kirántódott a lábunk alól egy biztos talaj. Nem tudok mit mondani, kicsit félek és izgulok és nagyon kíváncsi vagyok.

És egyébként is, nem tudom mit kell elmesélni, talán azt a nyugtalanságot, ami elmúlt. Nincs már az a félelem az estétől, a szabadnaptól, a telefontól. Válaszok vannak, közelség van, idő van. Van metszetünk, közös kis univerzumunk, amiben minden rebbenésnek, hallgatásnak mondatnyi értelme van. Vagyunk.

A munka kérdés persze komoly. Valahol azt gondolom, hogy zseniálisan jó lenne együtt dolgozni, valahol meg persze rettegek a gondolattól.Ő meg, de nincs megsértődés, tudod, hogy mindig magyarázok, ha dolgozom. nincs persze, a kérdés inkább az nem lenne-é sok az együttből hirtelen. Majd a kiscsücsök megmondja, bár szerintem szerinte ez rossz ötlet.

Nézd az őszi levegőt! hogy átjár a tüdőn.

A hegedűoktatásom folyik tovább, szépen a medrében, mindenféle valós cél nélkül. nem is értem magamat, de mostanság eltudok engedni elég sok ilyen nem-értést. ezt is elfogom. Ma a Vörös huszonkettő lett, öregszik ő is, énis fogok. ő mondhatni jogosan feszül már a pénteken én meg irtózom a gondolattól is, hogy bárminemű tervet eszkábáljak. összeegyeztethetetlennek érzem az életeimet.

Na tessék, elmentem kérésre (ó gyönyörű világ, mibe tartott volna egy másodpercig ellenkezni?!) és jó szar volt, hát gratulálok Anett, ma is bebizonyítottad, hogy #fml.

Sosem hittem, hogy valaha is valódi önfegyelemre lesz szükségem ahhoz, hogy ne menjek le este fél hatig a kocsmába. és mennyivel egyszerűbb lenne, ha alkoholista lennék és nem kislány.

Azt mondta nekem tegnap egy csávó a kocsmában, hogy a világgal az a baj, hogy a nők képesek szexelni a szerelemért, a férfiak meg képesek szeretni a szexért. hát bazmeg, ha erre hamarabb rájövök, mennyivel egyszerűbb néhány évem lett volna.

Tegnap négy és fél órán ültem egy kocsmában és sniccerrel vágtam ki nőkből és férfiakból darabokat, szép stencilek lettek a végén, csak a sarokban ülő lányok riadtak meg néha, mikor artikulálatlan hangon felmorogtam, hogy már megint valami olyat vágtam ki, amit nem akartam. tisztára mint a pszeudo lávlájfom.