És egyébként is, nem tudom mit kell elmesélni, talán azt a nyugtalanságot, ami elmúlt. Nincs már az a félelem az estétől, a szabadnaptól, a telefontól. Válaszok vannak, közelség van, idő van. Van metszetünk, közös kis univerzumunk, amiben minden rebbenésnek, hallgatásnak mondatnyi értelme van. Vagyunk.

A munka kérdés persze komoly. Valahol azt gondolom, hogy zseniálisan jó lenne együtt dolgozni, valahol meg persze rettegek a gondolattól.Ő meg, de nincs megsértődés, tudod, hogy mindig magyarázok, ha dolgozom. nincs persze, a kérdés inkább az nem lenne-é sok az együttből hirtelen. Majd a kiscsücsök megmondja, bár szerintem szerinte ez rossz ötlet.

Nézd az őszi levegőt! hogy átjár a tüdőn.

Nagyon nehéz àm felnôttet játszani, mert a bankoslány zavarbaejtô dolgokat kérdez a hosszú, közép és rövidtávú terveimrõl. Borzalom. Másfél perc alatt kis nem túl jólszervezett halrajjá tett. Ezzel szemben ott vannak a vasárnap esték, amikor a megérdemelt hétlezárás jön, mikor kinyitom a kocsmát, kávét fôzök és reggelit, és mókakacagás az élet és gyönyörûen záródik le a végigdolgozott hét, ahogy Bé bejön hozzám zárásra, és a nyitósnak csak a négy rövid két sör nyoma marad az estémbôl. Pedig több ez, a boldogbogyóságunk isteni találkozása. Igazi felnôtt élet ez valahol, munkával és a munka felfüggesztésének ünnepével.

Mikor ma százötvenharmadszorra is lemondtam egy családi ebédet, meg egy barátos filmnézést azért, mert a) tegnap hajnalban értem haza,  b) átaludtam az ébresztőt, c) este meg megyek dolgozni (szó szerint és állandóan ezek a nehezítő körülmények) akkor azért rájövök, hogy lehet, hogy A Csávó sem lustaságból/nemtörődömségből/egyéb rémes emberi jelzőkből marad le néhány közös kis pillanatunkról, illetve, hogy valószínűleg én ugyanannyira próbárateszem a körülöttemélők türelmét, mint Luke az enyémet.

Lassan nem tudom mi köt és hova. az internet már nem barátom, a zene is csak alig, a barátaim is csak szemöldökösszevonva. nem tudom most épp hol az érték, mert mégiscsak a SzigorúPultfőnök a búcsúbuliján (ahol minden ajándékot megszereztek neki, amit csak kiejtettem a számon!) azt mondja, hogy ne ragadjak bele. hát akkor mi a fasz van?! aztán az hogy ötkor miért kell az ellátóban kérdeznem magamtól, hogy mi az istent keresek én itt. mikor, mikor ott az a három majom, akiket kedvelek. egy cuki, egy, aki három másodpercen belül észreveszi, hogy ha bajom van, meg egy, aki rendesen megdug. na szóval mit keresek én ott, és miért vagyok én az egyetlen, aki nem örültem a hírnek, hogy A Csávót kidobta a csaja. miért. ez egy hosszú, sokmondatos, sokkérdőjeles hajnalhatos bejegyzés lett.

17,5 órát dolgoztam, mára az életemet a smack levesekre bízom, viszont halál fia az, aki holnap reggel délután három előtt mer hívni. szerelmes vagyok a munkámba.

Ma akkor ijedtem meg igazán, így munka ügyben amikor este hazaértem és az ágyam melletti éjjeli asztalkámon ez állt egy papíron:
rosé hosszú: II
havanna kicsi: II
captain: I

álmomban felvettem a rendelést bazmeg.

Pénteken azt mondta a Maya, hogy az volt az alapelve, hogy nem dug meg kedvenc kocsmákban pultosokat, kollégákat és vendégeket. Ez utóbbit elbaszta, úgyhogy utána az lett az elve, hogy nem dug meg kedvenc kocsmákban pultosokat és kollégákat, ez utóbbit persze elbaszta, így az az elve, hogy nem dugja meg a csigás pultosfiúkat, mert hát az a hely mégiscsak az otthona. elbasztam.

Közben kiderül, hogy nem is a A Szőkével kell harcolni, hanem az agedifference ellen, ami meg nehéz. értemén, de nem mondtam, hogy kérje meg a kezem, másrészt mindketten tudjuk, hogy kurvajók lennénk együtt, akkormegmosmiafaszvan?! Lássuk be a blogom kettő dologból áll, nyígás Lukeról és örömködés a kocsmáról. Ez megtévesztő lehet, mert a valóságban nyígok a kocsmán, örömködök Lukenak, gyűlölöm az iskolát és elúszok a dolgaimmal. Ezmeg, lássuk be, dögfárasztó.

Ezek az éjszakába, mit éjszakába, hajnalba nyúló műszakok imádnivalóak, de azért a végére tiszta zombi leszek, főleg a véres performanszok után. De lényeg, hogy van hova betérni, ahol átölelnek, megitatnak, megvigasztalnak, kézenfogva hazavisznek és mindenféle dolgoknak ellenére szépkedvesen elaltatnak.

Igen, kábé két hete dolgozom és az egyetemi büfében azt mondom egészségedre, mikor fizetek a teámért. szerencse, hogy a büfésfiú, meg a hentesnek szokta ezt mondani.
úgyérzem megtaláltam a szolgáltatóipar udvariasságiformula-láncát.

Nagyon rég óta nem élveztem már semmit ennyire, mint most ezt a pultozósdit (az meg, hogy a srácok mondják mekkora hős vagyok..), de azért tíz és fél óra dzsihád után örülök, hogy van itthon túróstészta, meg ágy, meg csend.

Szóval örültem itt az m betűnknek, meg este bejött hozzám a csávóm, és még azt is mondta, hogy szépen csapolok(!), de mi ez ahhoz képest, hogy tegnap az édesanyámat eljegyezték. Miközben nekem még mindig pending fészbúkon. konfúz konfúz helyzeteket csinál a kis életemben, de hát legalább iszikapult!

Muszáj mindenkinek elörömködnöm, hogy ma azt mondta nekem az egyik sirályos pultosfiú, hogy jó velem dolgozni. Hát, ennek a hétnek is megvan a maga best momentje. Mostanság ilyeneket gyűjtök..

Életem első pultos éjszakája: klassz volt!