Megtartom ma a rituáléimat, a távolságokat, a jókedvemet és legfőképp a döntéseimet.

Kívánóssá tesz ez az új szél: párnacihát varrnék, hófehéret!

Fejünket tisztaságra hajtsuk -- festett kék ciráda keretezi a hajat, az álom nyugodt lesz, a test békésen súlyos.

Feszültség van az anyagban mielőtt sebesen kiáramlik mind a levegő, még hangjelenség is kíséri. 

Bizony ám, hátsó és lelki defekt.

Megvan a kikötő! 

Már csak a szelet kell befognom, hitetlenkedés tépázta vitorlámba.

Azt a percet várom, mikor a névjegykártyámra azt írhatom: Kőhalmi Anett -- szabadulóművész

Budának jó illata van, nagyszerű biciklivel járni-- gyorsabb vagyok, mint a villamos! A mi kis lakásunk. Néha el se hiszem, hogy ebben élek. A Csávó persze tökéletes. És persze rettegek folyamatosan, magamtól, a jövőtől, mindentől. Kicsit nehéz így, stresszelek a pénzen, a sulin, a sulis-melómon, még a szexen is. Félek, hogy csak áltatom magam. Nehéz elhinni, hogy ez valóság és nehéz elhinni, hogy ez a valóság.

Mindent olyan rémesen végzetesnek látok, a döntések visszafordíthatatlanságánál csak az élet hossza ijeszt meg jobban. van, valami mélységesen megnyugtató abban, hogy a jövőjében el tud képzelni engem.
és van, valami rettentő a távolságokban. pedig az egyetlen, amire az ember vágyhatik az a boldog élet. de mi a boldog élet definíciója?

Gyönyörűszép a szobám, mikor így süt a nap, a hátamat a falnak nyomom, óvatosan, hogy a pulóver és a nadrág ne váljanak szét, nem igénylem most a hideget, csak tartásra van szükségem.

Ma megpróbáltam átverni a világot és úgy csináltam, mintha lennének elintéznivalóim -- valószínűleg a reggeli riadt ébredés tette velem mindezt.
Voltam okmányirodában, könyvtárban, meglátogattam a nelit 'ebédelek a csigában' címmel, vettem vécépapírt, fürödtem, sepertem, felmostam, megszereltem a kilincset, meg a vécédeszkát is, összeszedtem a maradék szaloncukor-csomagolásokat a konyhakőről, elpakoltam a száraz ruháimat, kiteregettem a vizeseket és jutalmul kifestettem a körmömet.
Persze ha a valóságot szeretnétek hallani, akkor nagyon ügyeltem egész nap, hogy ne várjak a csávómra szomorún, és ne próbáljam lelazítani az agyam egy cigivel.
Úristen, nem hagytam holnapra semmit.

Nagyon szeretem màs emberek hangulatait. Jobban mint a sajátjaimat. Ès akàrhogyis, de a figyelmetleneknek befèrkeôzöm a bôre alà. Òvatosnak kell àm lenni, mert könnyû megszeretni, könnyû èrezni azt az önfeledt vidàmsàgot, a könnyedsèget, azt a komoly öntudatot. Könnyû megszeretni, könnyû feloldòdni benne ès azonosulni vele, hagyni, hadd sodorjon. Csak szeretni nehèz, szerelemmel szertni. Vàgyni rà, a közelsègère. Mèg hiànyozhat is, de kötôdni hozzà olyan bonyolult, olyab gyökèrtelen. Az àltalànos gondolat, hogy ez nem tarthat sokà. Ès nem is tart, tovàbb fúj a szèl, màshovà befèszkelni magam. Màs emberek hangulatiba, màs nyugodt lelkeket dùlni fel, a szabadsàg irànti vàggyal. De nekem könnyû -- gondoljàk ôk, ès valahol gondolom èn is. De nem, nem a huszonkètèv, nem. A felfogàs a könnyû. Az könnyû. De nekem lenni nem az. Nem Olyan önfeledt sohasem. Tùl sok önvàd, tùl sok magàny, tùl sok soknak levès. Èltetô tehernek làtom most. Elengedhetetlen szemèlyisègalapnak, ami nem mùlik, nem tàgít, amit nem lehet negkerülni, csak elhagyni. Amibôl ki kell lèpni. Amibôl minden nô ès fèrfi ki tud lèpni, csak èn nem. Sekèlyes szemèlyisèg, sekèlyes örömökkel ès könyörtelen èleslàtàssal.

Àlom egy torz valóságról, a durva beilleszkedni vágyásról, vélt hibákról és egy csodás életről, amiben a levegő is olyan szikrázóan tiszta. Elèrhetès kell, munkával elvègzett lehetősègek, amik túlmutatnak èjjeli blogokon, el egèsz nappali valóságokig.
Ma is hanyag voltam, hanyag egy havány, de komoly cèllal szemben.

Luke ès Hey Mr.Dj is ès mindenki túl öreg ahhoz, hogy kôhalmianett kelljen nekik. Ez szomorú, de így van. Nem tehetik meg, hogy engem választanak, mert nem vagyok egy racionális ès biztos döntès. Maya azt mondta, hogy mèltósàggal viselem az èletem. Talán ez a fontos, az örömmel ès emelt fôvel.

Nagyon nehéz àm felnôttet játszani, mert a bankoslány zavarbaejtô dolgokat kérdez a hosszú, közép és rövidtávú terveimrõl. Borzalom. Másfél perc alatt kis nem túl jólszervezett halrajjá tett. Ezzel szemben ott vannak a vasárnap esték, amikor a megérdemelt hétlezárás jön, mikor kinyitom a kocsmát, kávét fôzök és reggelit, és mókakacagás az élet és gyönyörûen záródik le a végigdolgozott hét, ahogy Bé bejön hozzám zárásra, és a nyitósnak csak a négy rövid két sör nyoma marad az estémbôl. Pedig több ez, a boldogbogyóságunk isteni találkozása. Igazi felnôtt élet ez valahol, munkával és a munka felfüggesztésének ünnepével.

A munkámat imádom, az iskolát imádom, a kisbarátaimat imádom. Kussoljon az a fejemben molyoló mocsok kis hang, ami az èletemről sír A Csávó miatt. Nincs igaza.