Mikor ma százötvenharmadszorra is lemondtam egy családi ebédet, meg egy barátos filmnézést azért, mert a) tegnap hajnalban értem haza,  b) átaludtam az ébresztőt, c) este meg megyek dolgozni (szó szerint és állandóan ezek a nehezítő körülmények) akkor azért rájövök, hogy lehet, hogy A Csávó sem lustaságból/nemtörődömségből/egyéb rémes emberi jelzőkből marad le néhány közös kis pillanatunkról, illetve, hogy valószínűleg én ugyanannyira próbárateszem a körülöttemélők türelmét, mint Luke az enyémet.

Egyrészt irtógáz volt ez a bloggerösszeomlás. el is gondolkodtatott, hogy mi a pék történne a világgal, ha összeomlana az internet. márészt meg komoly érzelmi krízis volt, hogy nem tudtam összevidámkodni-nyávogni-sápítozni az internetet kicsit hiányérzetem van még most is.
A köv. három napban Balkán, hassüttetés, semmitcsinálás, mókázás, WombatSzombat! próbálom lenyomni a MENt!

Azt mondjuk megmagyarázhatná nekem valaki, hogy minek jövök haza, mikor itthon nincs semmi, de ahhoz nagyon kötődőm, fáj itthagyni és utána napokig sóvárgok. miért jó ez nekem? bár ki kell használni, lehet, hogy most egy jódarabig szimplán csak nem lesz otthonom/itthonom(?).

Valószínűleg egyébként gyógyulgatok (hülye betegség ez a lepra..), mert ma már kimozdultam a lakásból (egy jókiállású férfiemberre hosszú ballonkabátot venni! és ugye dolgozni) illetve szombat óta először iszom alkoholt (ó azok a jóféle itthoni olcsóborok!), tegnap még a cigarettára is gondoltam, de csak múló pillanat volt, úgyis élveznék a preventív miskocli barátaim, ha mondjuk holnap nem füstölném össze a farsangi jelmezüket.

És itt voltak a srácok és mérhetetlenül jó volt és köszönöm és még és ilyenkor kicsit elfelejtek mindenféle dolgokat, amitől könnyebb leszek és másnap reggel is csak a nap süt, ma csodás dolgokat kéne csinálni.

Szóval, amikor azt mondtam a koncert után egyből távozni akaró (majd utána tényleg távozó) srácoknak, hogy nem vagytok ti koncertre szocializálva, akkor ott arra gondoltam, hogy nem csak akkor lehet egy kocsmában maradni üldögélni a muzsika után, ha a színpadon álltál, hanem egyébként is. kólázni, például. mert utána jön ám a kibaszott varázslat, amikor még csak úgy, kedvtelésből fölszeretgetjük a zenészeket a színpadra. egytől félháromig.

Itt kell hagynom a fiúkat, a kutyát meg a teraszt, itt kell hagynom ezt a nagy nagy csendet. fáj a szívem, nem irodalmi értelemben.

Ha még egy percig maradok, fájó szívvel fogom itt hagyni miskolcot, pedig még előttünk a hétvége!

Nem tudom mi a jobb. zárásig táncolni a rockyban, vagy a gerilla barát-altatás a szobámban. arról pedig majdnem elfelejtettem mesélni, hogy egy jeges Becherovkás üveget kötöttem harisnyával a diónyira feldagadt sípcsontomra. pedig már olyan jól álltam a normális, seb nélküli láb projektben.

WombatSzombat!

A WombatSzombatot azért élveztem igazán mert milyen fasza nevet találtam már ki neki?!, mert jóarcok a srácok, meg végülis nálam volt a party, és házigazdáskodhattam, amit nagyon szeretek. azt hiszem anyától tanultam. ezt például.

Mi fán terem a kúl?

Kurvát játszottam a kalandban, ahol Csiri bá, Roarr meg a többiek mókáztak, osztán pancsoltunk a medencékben, főzőcskéztünk, pörgettünk szalcsit, nomeg persze zenéltek a srácok. régen voltam ilyen kis nyílt szívű, csillogószemű kedvemben. jó volt.
itt meg igazából érezhetően elfogytak a szavak. de majd igyekszem.

Termosz. Tea. VizsgaidőSuck.

Ma több dologba is betekintést nyertem (a kultúraközi kommunikáció mondjuk nem tartozik közéjük). Ilyen például az, hogy a szippiszuppi Ikeás termoszom (amit sasszeműek a teáskancsó mögött felfedezhetnek) nyolcórán keresztül is melegen tartja a folyadékot, viszont ha baileyses kakót töltök bele, akkor utána nem elég csak kimosni, de jól ki is kell szárítani, különben a teának lesz egy kis romlott tej aromája. Illetve a mai nap nagy kérdése az, hogy hogy a jó lóba nem tesztek citromot a teátokba (és élvezitek?!), mikor az áfonyáscucc például ilyen before-after kinézetet produkál a citromlé hatására.
unbedingtbeliveable!

Helyzetjelentés.

A kishugom kúl. A srácokkal tölteni az estét kúl. Az új szivecskés pénztárcám kúl. Lovag kúl. A nyárvége miskolcon kúl. A nektarin kúl.
Semmi vicces nem jutott most az eszembe.

Elmentek aludni.

lekvárok ezek a kockák.

HomeSweetHome. Traki. Ábra. Hepening.

Ez egy ilyen képes bejegyzés lett, mert milyen klassz, hogy egyész nap a húgomgyerek körül adtunk ki hülye hangokat az anyukájával meg az apukájával, mint a vámpírlány lelkes alattvalói. És arra jöttem haza, hogy egy nagy kosz lóg a macska szemöldökéről, mondhatni: poricicás a cica.

egyéb események nem voltak [se vérmérgezés se külföldreutazás], de mostmár munkavállalói kiskönyvem is van, meg végre mindenkivel találkoztam. jó. tán mégse olyan túl rossz hely ez a miskolc.

Geek. Fiúk.

Amúgy annnyira szeretek itt ülni ezek közt a fiúk közt, és hagyni, hogy szitává lőjenek.