Cigaretta füst (hölgyeknek szigorúan szipkából), dzsessz zenészek a színpadon, charleston, rövidre vágott szoknyák és hajak (hölgyeknek újabb szintén: hullámosra fésülve), Chrysler cabrio! mindenhol árad a kecs, a stílus, dől a báj! BKFGólyabál2010 úgy várlak én!

Nem tudom értekeztem-e már arról, hogy mennyire nagy előnnyel indulnak nálam a zenész fiúk – mert például itt van ma ez a Bugge Wesseltoft koncert, amin például játszott Håkon Kornstad, aki hát többször megdugott engem azzal a szál szaxofonjával, pedig nem is tud róla –, de szóval ha eddig nem tettem volna, akkor megnyugtatásul közlöm, hogy nagyon nagy előnnyel.
holnap meg Sting lesz és én itthon fogok sírni inkább.

Nem tudom mi történik a világban, de szerintem a maradék napsütésre előbújtak az elfeledett szépfúk mindenhonnan, ami nem a baj kategóriába tartozik. ami viszont igen, az az, hogy holnapra szülnöm kell valahonnan tizenegyezer karaktert, lerúgtam a cipőm orrát és buli lesz nálam, de nem érek rá.

Ha van valami, amitől gyönyörűek lesznek a lányok, akkor azok a fiúk!

Öntözzük a virágokat.

Ma láttam a Kertemben egy fiút, aki megszagolgatta a bicajának az ülését, aztán megrágcsálta. kicsit furcsállom, hogy ezen pont én lepődöm meg, aki az égegyadta világon mindent megrágok.

Liska szakkoli for the win!

Szeretem az olyan társaságokat, amik könnyedek. amikben elfelejthetem a dolgokat, amik otthon várnak. a balatont idén negyedszer sikerült közelről megnéznem, harmadszorra is szárazon kerültem ki a mókából.
cserébe volt Szabályhozós játék bátyja kutyus, meg Bang!, meg rémes rémes Zs kategóriás filmek. a szélviharban PapaPulcsiban grillezést, nyári forraltborral majdnem kihagytam, pedighát említésre méltó ez is.

Őrület a Coke Clubon!

Amúgy sweet volt tegnap az őrület a coke clubbon. mondanám, hogy ha fizetnének se mennék le ennyi sznob közé, de ingyen is megtettem, úgyhogy talán túlzás lenne.. de semmilyen körülmények között nem fizetnék a fehérhomokjukért, a szar zenéjükért, még a kultumissziójukért sem, pedig könyvet is loptam, aminek fantasztikus a prológja!
szóval a hökösök szintén sweetek voltak, meg eszembe jutott az is, hogy kedvelem a kalózt.
így van ez jól.
az ákos koncert, ami első örömömre véletlenül tegnap volt, inkább ne lett volna, mert akkor nem kell beleütköznöm az úriember nagy arcába, meg ebbe a menőzésbe, amitől sajnos rendesen rosszul lettem, még harcsaveronikát sem hagyta énekelni, pedig a próbán végig azt hajtogatta, hogy mi majd csak kísérni fogjuk.
utolsó napirendipontuk a bejegyzésben, hogy azt álmodtam, hogy Farkas, a felsőszomszéd –aki dobálni szokott krumplival, meg egyebekkel–, otthon is elkezd velem veszekedni, hogy hangosak vagyunk (damn his vulcan hearing!) mikoris arra ébredtem, hogy az ablakom alatt ordít valakinek, hogy milyen csövet hozzon hova. betüremkedik a világ a dreambe.

Etnográf!

Zsírpapír volt a maeste, kis befektetéssel teljes zenei fejmosás. gyakrabban is bezuhanhatnánk az A38ra, mert ám jóhely ez. meg utána színt vallani a fűben, olyan könnyed, kövek mentes érzés.

MR2.

Ajj végre! annnnyira hiányzott már, hogy kitombolhassam magamból az összes mindent!, hogy csak villogjanak a fények, meg dübörögjön a zene és neérdekeljen semmi csak shut up and dance, meg have fun, meg a jóég tudja! annyi sörözés, meg slowdown party után végre már kifulladásig tolni a szekeret. ajj-ajj olyan jólesően fáradt vagyok.

MókaKacagás! Múzeumok éjszakája!

A tegnapi este is az őrület határán táncolt végig.
voltunk a húgomnál, akit annyira szeretek, hogy arra nincsenek szavaim, apám a hős egy igen gavallér összeggel belesegített a holnapi notebookvásárlási projektbe.
kitekertünk a millenárisra, ahol kerekes banden szokás szerint botrányosan jót buliztunk, megnéztünk egy fizikaelőadást, aminek ugyan az összes kísérletét ismertük, de annyira édesek voltak az előadó fiúk, hogy végignéztük a fagyiig. a napra rémisztő és katyvaszvolt, ott is hagytuk.
áttekertünk a Zwackba, ahol a balkanbeatsen meglepődtem, hogy mit keres benne lepe. aztán a biztonságiőr, az udvarról beküldött a wc melletti zárt térbe dohányozni. nemértettük.
a furmányos folytatás felvitt minket a gödörnél hagyott bringáinktól a várba, ahol néztük a nem túl eredeti épületfestést, amit inkább szintén ott is hagytunk, és belibbentünk a széchenyibe, ahol a katalógusból loptam egy kártyát kalóz felirattal, megtaláltuk kováts nagypapa fordításait, meg valami dali rózsáját is. egy fiú rámkacsintot, és a mikrofilmolvasóban néztünk 1848 áprilisi pesti hírlapot, meg megkaptuk széchenyi gyászjelentését is scannelve, nagycenkestűl, hideg tetemestül.
hajnal kettő előtt pár perccel egy hideg női hang bezengte a könyvtárat, hogy takarodjunk mostmár, úgyhogy lecsúsztunk a korláton és a pukedliző lovak mellett átcsasztuskáztunk a várba, ahol találtunk valami bálnát, amire fellehet iratkozni és emigráns műtárgy lesz belőled luxushajón és átvisznek egy másik múzeumba.
mikor itt is zárni kezdtek, felültünk egy buszra, ami állítólag a deákra vitt, csakhát a millenárison keresztül, mint a heringek álltunk nyüglődve a buszon. de aztán a deákon boldogan öleltük magunkhoz lovainkat, el is gurultunk a királyutcai gyrososhoz, megvacsoráztunk, azt hazajöttünk, szétkaptuk a telefonjainkat, hogy senkise zavarhassson és mostanáig aludtunk.

Tag-tenger.

Úristen mennyi mindent kell mondanom! Ilyenkor minden összesűrűsödik, énis olyen masszává válok, mint a vodkás Gummi-Bärchen a műzlistálban. a fiúk meg a kocsmák keverednek a napjaimban, csak A vörös állandó, meg a Zitronen Gösser.
Kalózos-Dűrerkertes-hétfő, TrueLoveos-Kertemes-kedd, Csipetcsapatos-Gödrös-szerda. persze ma sem itthon ültünk, a MagyarParancsot olvasgatva osztani a hellokat a Gödörben, Szeffós kabalaállatunkkal találkozni, hallgatni a multikulti muzikot, szinte otthonos érzés. nem szinte. az is.
otthonosabb mint a HomeSweetHome, ami a hétvégémet már messziről lesi, habzó szájjal, véreres szemmel. várja, hogy hazamenjek és a maradék jókedvemet --amit az eddig felsoroltak kemény munkával összekaparanak-- is felzabálja. kitartás Hawkins, addig még sokat kell aludni.

Kis esti érzés.

Nem tudom hogy van az, hogy fél öt van, és több órás fetrengés, felkelés, naplóírás, visszafekvés, fetrengés, sms írás, fetrengés után, most mégis itt ülök, az ain't no sunshinet hallgatom végtelenítve, és rémes dolgokat érzek. egy olyan fantasztikus este után, mint a mai.. de mit este? olyan két nap után, mint ez a hétfő-kedd? hogy van az, hogy sosem elég semmiféle csoda az életembe? hogy lehetek összefacsarodott szívű olyan dolgok után, amitől még a bőrömön is érzem a szikrázást?

Megnyulatkozom!

Mit ad isten, a világ alakulása abba az irányba fordult, hogy mégsenem vagyok egyedül péntekig, hanem azzal a tudattal feküdtünk le tegnap este én meg A vörös, hogy neszeneked világ! mától ő itt lakik! Mastercard érzés. Amúgy voltunk tegnap Mitsourán, ami azóta is nullahuszonnégyben fut az iTunesban, mert igen, olyan észveszejtő volt, hogy még a csontjaim is, a lány egyenes hangjának mentén akartak nőni. most folytatódik a csodavilág, mert megyek a vásárcsarnokba zöldségeket szimatolni, símogatni. WonderLife!

A kirakóm darabjai.

Csuda csuda dolgok történnek a mindennapos eső városában!
Huncut, aki nem ordít, ordítjuk kvimbinpingvin, aztán A Vörös meg én, komoly kocsmaismereti-, barátkedvelési- és önelemzést tartunk, aminek az lett a végeredménye, hogy sokkal jobb lenne a világ szerintünk, ha neki is lenne egy ikertestvére, meg nekem is, mert akkor már négyen lennék. juhé!
A családom és egyéb állatfajták című kisregénye az éltemnek tovább morzsolódik, de öregróka Kag fejjel annyit mondok csak: mitszáámíít? (teszem mindezt, azzal az akkurátus kézmozdulattal, melyet mind oly jól ismerünk). Itthon meg egy emailben feltett kérdésre egy mámoros pillanatig ráflesseltem a világra, tág pupillákkal, tág tudattal. tudja pék. őrjítő érzés volt.

Még, ilyet!

A tegnap estét cirka huszonötezres értékűre kéne áraznom, de tudjátok mit? nyomok neki egy Mastercard matricát, mert semmire nem emlékeztem az életemből, az alatt a törvényenkívüli egy óra alatt és ennél üdítőbbet csak keveset tudok elképzelni, azok meg nehezen megvalósíthatóak.

Ajajaj. AsUsual.

Szóval ha már a livestreamnél tatunk, akkor úgy keltem, hogy jézusatyaúristen ugye hazahoztam a biciklimet?! aztán úgy, hogy jézusatyaúristen haza hoztam a táskámat?! aztán úgy, hogy jézusatyaúristen Ms. Salvador hazaért?! milyen jó barát vagyok, nem?

nahát nahát, archie sheppet hogy lenyomta a bakegér 160 forintos jäger akciója!

csak azt tudnám, hogy a másfél óra múlva kezdődő hökválasztós fórumot én fogom lenyomni vagy ő enegem? kissé redundáns vagyok ma a mondatvégi írásjeleket tekintve, nem?

Partiállat.

Ha minden partytimeról lenne livestream hát betelne a blogom.

Kocsonyafesztivál 2010.

Igazából az elmúlt kétésfél három nap eseményeit valahogy úgy kéne összefoglalnom, hogy érzékeltesse mind azt a sok alkoholt, esőt, koncertet, zúzást, őrjöngést, pihenést, nevetést, szeretgetést vagy huncutkodást, ami ismétlődve és keveredve történt, de nyilván ez lehetetlen, úgyhogy maradjunk annyiban, hogy fuckyeahkocsonyafesztivál!

I'm in!

Majd elfelejtettem megosztani a világgal, hogy Sherpát (aki az este fénypontja, lévén, hogy miattam jött a tanyáról el) kiküldték az AkácfaSörözőből, mert 16 évesek 10óra után nem tartózkodhatnak a kocsmában. Ígyvanez. Lesz ez még ígyse!

NoMoreWords.