Ma kettő szóra kerestem rá a google-ben: munka és lakás.
Igen, friss diplomás vagyok, na.

Az ötös diplomámban az a legjobb ahogy a kiscsaládom megdícsér.
apa hívogat, helamama diktál, traktorka ismétel: nagyon ügyes vagy, nagyon gratulálok, nagyon okos vagy, nagyon büszke vagyok rád – mondja a két éves húgom. kell ennél több?
hát azért ma még futtában el tudtam volna mesélni egy-két az abc végén sorakozó férfiúnak az örömömet.

Kettő dologra lenne most égető szükségem – borra és cigarettára.
vagy egy a sajátomnál sokkal jobb agyra. az előbbieket talán még be is lehet szerezni.

Azt hiszem elmondhatom magamról, hogy nem jellemező, hogy a blogomon szoknék nyafogni arról, hogy mennyire fognak megbaszni tejszínen cseresznyével a tetejemen (egy mondaton belül a második direktmagyartalanság! talán azt a látszatot kelthetnem, hogy tökhülye vagyok, de és ez milyen igaz!) ezen meg azon a vizgsán, de most drága és kitartó olvasóim, örömmel jelentem eljött az a pillanat, hogy muszáj.
szerdán államvizsgázom és a harmadik tételnél járok (és ha most valaki azt mondja, hogy akkor miért bloggolok most is tanulás helyett, azt egyrészt bántani fogom, másrészt meg érezze át, hogy ez mennyire idegnyugató) és azt gondolom, hogy nagyon, de nagyon elrontom az életem épp most. ebben a pillanatban.
nembaj, szerdától majd úgy köszönök pacsi helyett, hogy üdv a híd alatt!

Miután a tegnap este a cssssz-egés jegyében telt (nemt'om mi volt. biztos áradtak a feromonok, vagy nagyon szexi ruha volt az onlineprofiljaiomon, tudja pék), ma azért elég megrettenve ébredtem fel, hogy hello, szerdán államvizsgázom és én még csak a tételek negyedét olvastam. félreértés ne essék, ez nem egyenlő azok tudásával, de ettől függetlenül nem voltam rest reggeli közben megnézni még egy szex és newyorkot.. mi lesz itt.. na jó'van államvizsganyafogás off.

Szerintem nagyon óvatosan fogok írkálni eztán a blogomba, mert az Univerzum az én kéréseimet is teljesítgeti (mint Luciáét) és tegnapról mára megint rocksztár lettem!
Ugyan nincs igazi munkám, nem kócos a hajam és még az anyám szemébe se tudtam belenézni, de cserébe tegnap kiderült, hogy megyek a Narancs Impresszum vacsorájára a Mostba, van szép pólóm is tőlük, a másik főnököm szerette a cuccot, amit írtam és még fizetni is szeretne nekem.
azt hittem itt vége is az élményi történeteknek, de nem, mert ma arra keltem, hogy Hello, a sajtós szakirányos tanárok téged ajánlottak, akarsz-e menni brüsszelbe miután leállamvizsgáztál. hát, well, hogy a viharba ne?!

Tudom, hogy nem olyan régen fejeztem be az ezen való enyelgést, de ma reggel, mikor ledobtam magam a metróban és benyúltam a táskámba az újságomért, azért megintcsak klassz érzés volt egy fél újságosstandot kivenni.
tíz óra van, de már túl vagyok egy press analysison meg egy királykávén és mégis halódom a fáradtságtól, mert tegnap hajnal háromig szerkesztettem miskolc érzelmi térképét, ami foghíjas ugyan, de az enyém. be lehetne taggelni rajta az embereket, de inkább nem. egyébként mint kiderült, úgyis csak kocsmákhoz, meg fiúkhoz kötődöm. life sucks.

Cigaretta füst (hölgyeknek szigorúan szipkából), dzsessz zenészek a színpadon, charleston, rövidre vágott szoknyák és hajak (hölgyeknek újabb szintén: hullámosra fésülve), Chrysler cabrio! mindenhol árad a kecs, a stílus, dől a báj! BKFGólyabál2010 úgy várlak én!

Az iskola udvarán egy pink unikornis lengedez a szélben, egy nagy piros plüss eperrel lekötve. hovakerültem.

Az index azt mondta, hogy 1 db banán jut egy majomra naponta az állatkertben.
ezen rémességen felháborodva jelen bejegyzésben komoly statisztikai adatokat közlök a lakókörnyezetem szokásairól, az iskolán belüli habitusokról és rólam, meg a blogomról:

Lakóközösség szokásai egy hétre vetítve

megsütött sütemények száma (tálcánkként): 3
kiragasztott post-it cetlik száma: 8
elinternetezett órák száma: 74
fészbúk lájkok száma: 300+
letöltött diszkográfiák száma: 17

Iskolai habitusok egy hétre vetítve

Hök gyűlések száma: 0,5
megtartott órák száma: 7+1(amit csak sejtek, mert nem járok)
megjelenő újságok száma: 0,25
az ebéd ára/10dkg: 160 Ft
a biciklivel érkezések száma, mióta bérletem van: 0

Én és a blogom

kattintások száma: 79326
az én kattintásom száma a statisztikámra/nap: 12
az iTunesomban most played: Ocean(625) Stay the same(509) Tánc után(120) aztán egy csomó Norah Jones, mert arra szoktam aludni.
napi nettó nyafogás percben: 151
szüleim száma kétévenkénti lebontásban grafikonon követhető, mert amúgy nem:

Szóval ez a jó nap dolog, hát fogalmazzunk úgy, hogy 50-50.
A rémes idő ellenére igenis sikerült mosolyogva elindulni, mert a ketchup színű szoknyám és a mustár színű felsőm volt rajtam, amitől mindig jó kedvem lesz. de már ott kezdtek elromlani a dolgok, hogy otthon hagytam a bérletemet, amiért még mosolyogva tudtam visszafordulni. ezzelszemben, amikor az akácfautcában a BKVs néni közölte, hogy nem már nem mutathatom be a bérletemet és fizethetek kétezerforintot büntiből, mert egy napot késtem, cserébe fizethetek tizenkettőt, akkor ott picit elszakadt a cérna. nemtudom, hogy hiperszenzitív lettem-é, vagy a tűréshatásom csúszott igen nagyon le, de rendesen sírtam az utcán meg minden.
még nem döntöttem el, hogy befizetem é, lehet, hogy hagyom az egészet a fenébe és egyszer majd beperelnek bűnős BKVs csalárdságokért.
de aztán hívtak a Narancsból, hogy adjam le egy órán belül a törvényt, amire hivatkozunk a cikkünkben. ergó nemdobták ki a kukába az egészet, hanem lehet, hogy még jó is.
illetve a szakdoga fórumon (az öt megtippelt szavam: forrás, konzultáció, határidő, plágium, wikipédia) én kiabáltam be először, hogy bingó!

Ez mostmár hivatalos: lógós lettem. Én még soha soha nem csináltam olyat, hogy egy hetet hiányozzak az egyetemről. soha soha. főleg úgy nem, hogy semmi bajom, de hát így múlik el a világ a világ dicsősége. sebajnembaj betudom annak, hogy rémségesen unalmas az összes órám ez volt a pihenő hetem, amitől megit full battery van, meg solarpower.
amúgy nem kéne hozzászokni, hogy olyan blogokra refkeltáljak, amiken nem lehet kommentelni (mikor nálam se lehet), de ami agnusnál van bejegyzés, az nem volt már egyszer? mert ugyan nem találom, de emlékszem rá. bár szoktam mostanság így haluzni dolgokat –smseket, amelyek elismerik az igazamat, aztán a telefonomban csak a jelentéstartalmilag következő susmus marad: nincs igazad. kamuzom. az előző két állításból az egyik hamis–, de korán reggel(?!) van, még inni se ittam.

Szóval nem tudom az emberek, hogy kezelik ezt a szeptember elsejét – még akkoris, ha 13-ára esik –, de én imádom! színes lábak, meg pulcsik, meg sálak és nagyszerű nagyszerű kréta (rosszabb jobb esetben white board marker) illatú terem, tele szuszogó ficergő gyönyörű emberekkel..!
lehet, hogy elragadtattam magam egy kicsit? piha!

Ójaj boldogtalan nép!

Szóval tegnap délután véletlenül hazahoztam a hök kulcsot, ami rémes rémes érzés volt. ugyan felhívtam a portát, ahol megnyugtattak, hogy fél hét után nem nagyon jár oda senki nyáron, de én mégis mindig kicsit felnyikkantam, mikor a lakásban mászkálva összefutottam a békésen fekvő macis hökkulcsal. mondjuk valószínűleg most nyilvános önlebuktatást végeztem, de egye pék, már visszavittem és a portás néni nem is harapta le a fejem, hanem mosolygott.

A legforróságosabb egy órakor sörsátrat állítani nemfun. kigondolta volna?!

Lesz péz?

Beadtam a jelentkezésemet a köztársasági ösztöndíjra. nyilván az utolsó pillanatban kell minden ilyennek eszembejutnia, de lényeg a lényeg. mindenről szereztem papírt, kissé ugyan akadályozva őrült hökösöktől, akik viháncolva rohangáltak körülöttem, meg locsolták egymást vízzel –gondolom annak előjátékaképp, hogy holnap leőrültködünk a balatonra–, de lényeg a lényeg. amúgy kiderült, hogy tényleg jóarc vagyok, mert A vörös felhívta rá a figyelmem, hogy az átlagom mellett hökös vagyok, meg publikálok, meg végtére még szociális munkát is végzek. úgyhogy hello scholarship, im comming!

Egyik rosszabb, mint a másik.

Rémunalom van most az iskolában: mindenki államvizsgázik, vagy államvizsgáztat.

Bye bye baby, baby goodbye!

Betekertem a suliba, ami pang az ürességtől – a PR vizsga folyosóját kivéve –, bedobtam a könyveket a könyvtárba, aztán lecsattogtam a hökirodába megnézni, hogy hogy áll a multkori beázás. miután vízmentes környezetet találtam kicsit leültem gépezni és két meglepő dolgot is tapasztaltam: az általam beállított DreschMihály háttérkép még mindig megvan, illetve mind két mappám is: a Nap és a mi ez a rendetlenség az asztalon, ami tele van az összes hökös letöltött cucmákjaival. lapátoltam bele még néhány jpg meg doc filet és most jó hosszan integetek az iskolának, mert egy darabig hellosziaviszlát!
(hacsaknem keddenként továbbra is itt bandázunk TrueLove-val.)

Üdv a híd alatt!

Majd elfelejtettem mondani –ha már a mai nap nagy eseményeinél tartunk–, hogy örömmel értesítettek a MédiaMűhelyből, hogy felvettek, ámde van az az aprócska szépséghibája a mókának, hogy vagy ez, vagy a társadalomtudományi. juhuhu mondhatni. de ez még nem lefutott meccs, még van bennem szusz, hogy valami furfanggal kicselezzem a bürökráciát!

Zsírpapír!

Mondjuk úgy, hogy Egyszavas lány, meg én meghódítottuk az iskolaújság világát!