Zsibbadt ősz színű levelek szólnak rám -- ólmos az ég! Minden olyan kontrasztos és mégis, minden olyan csendben fakul meg.

Eső sötét az aszfalt, szemöldökeim összehúzva hasonlóan borúsak.

Becsuktam az erkély ajtót. Kizártam a hideget, a bogarakat, meg kicsit a levegőt is.
Hirtelen jött meg az ősz.

Szeptemberi meleg szél -- állok az erkélyen --. engedem hadd forrósítsa az arcomat.
Túlaludt testemben nincs még erő, őszi tettrekészség kell ide.

Mindeközben mostanság olyan gyönyörűnek látom vizuálisan a világot.

Furcsa érzés, hogy így péntek este a négy órás hök maraton után, csak arra vágyom, hogy hazajöjjek aludni és elmondhassam a blogomnak, hogy vannak még buta lányok, akik azt hiszik, hogy még ma is nyár van és fedetlenül hagyják a lábujjakat!

Szóval nem tudom az emberek, hogy kezelik ezt a szeptember elsejét – még akkoris, ha 13-ára esik –, de én imádom! színes lábak, meg pulcsik, meg sálak és nagyszerű nagyszerű kréta (rosszabb jobb esetben white board marker) illatú terem, tele szuszogó ficergő gyönyörű emberekkel..!
lehet, hogy elragadtattam magam egy kicsit? piha!

A StarWars-HarryPotter-GyűrűkUra-VisszaAJövőbe maratonok után –őszen és öregen– majd boldog leszek, ha végre igazi embert látok.
a tegnapi szerelmes film maratontól meg kicsit érzékeny vagyok a meztelen férfi vállakra/felsőtestekre. szerencse, hogy hideg szeptemberünk van, és nem mászkál belőlük túl sok a városban.

a kimosott pendrive-om működik. a kimosott életem is fog?
tizenharmadikára tolódott szeptember elseje: úgy várlak már!

Biztosan van jobb elköltési módja az ember első olyan fizetésének, amit a dreamjobbal szerzett (például számlák, meg hasonlók), de én az őszi lábaimra gondolok!

Az előbb ültem a teraszon, ketten a kutyával, ettem a lecsót és arra gondoltam, hogy igazán jöhetne már az ősz. színes levelek, iskolakezdés, pulóverek, harisnyák.