Szóval ma csodálatosságos napom volt! mert ömlött a napsütés, de tényleg, ömlött. én meg kávéztam a Pocakkal, meg megnézte a fenyőőt. aztán ebédeltünk a vásárcsarnokban csapiban, A Vörössel ettünk végre töltött káposztát, AkiNemAlsziknak meg csináltam állarcot árnyékból. az esti vásárlásnak pedig az lett a vége, hogy holnap veszek egy új csízmát és itthon meg baileys van welcome drinknek.
remélem egy tanárom sem olvassa a blogomat, mert a kezemre fognak csapni, hogy miért nem a karakterekkel szöszmötöltem.

Ma az új magassarkúmat vettem fel, hogy kikerüljem? elnapoljam? a cipőfűző problémát. nemtudom mit akartam ezzel mondani, most ledőlök, Kornstad szól itt a sötétben, még nem aludtam a kanapén, az ajtó is nyitva. pedig direkt figyeltem, hogy mit akarok mondani.

Ma feloldhatatlan ellentétet okozott bennem a biciklim, azzal a mozdulatával, amikor csak úgy önkényesen, a megkérdezésem nélkül elszakította a gyönyörűséges vagabond cipőm fűzőjét. omg, honnan szerzek t-10ig (jól számoltam? fél tizenegyig annyi idő van?) egy új fekete cipőfűzőt? kibírhatatlan kics picsa ez a bicikli.

Ez mostmár biztos. igazán jó reggelit, csak fiúk tudnak összedobni. még akkor is, ha ez olyan két óra magasságában történik. ennél már csak a cipőink tetszenek jobban, ahogy ülnek egymás mellett.

Nem tudom mi történik a világban, de szerintem a maradék napsütésre előbújtak az elfeledett szépfúk mindenhonnan, ami nem a baj kategóriába tartozik. ami viszont igen, az az, hogy holnapra szülnöm kell valahonnan tizenegyezer karaktert, lerúgtam a cipőm orrát és buli lesz nálam, de nem érek rá.

Az univerzum kegyeltje vagyok egyes dolgokban, mintpéldául a félárú cipővásárlás, csak azt nem tudom miért nem olyanokban, amik valóban boldoggá tesznek?!
mindegy, beszéljünk arról, hogy megvettem aidát, akitől ma egész nap úgy éreztem magam, mintha tényleg minden rendben lenne. na jó, az egész nap akkor értendő, ha leszámítjuk azokat a részeket, amikor azt éreztem, hogy amint vége lesz az egyetemnek éhen fogok halni. de legalább, mint újságíró.

Csak nekem nem jelenti az abonett kenyér az új életet?
én inkább cipőt, meg harisnyát veszek.

a MagyarParancsos fizus mailem tárgya az, hogy augusztusi narancslé. narancsléből fogok cipőt venni.

Biztosan van jobb elköltési módja az ember első olyan fizetésének, amit a dreamjobbal szerzett (például számlák, meg hasonlók), de én az őszi lábaimra gondolok!

Winter Move The Fuck On.

Amúgy annyira unom már ezt a latyakos, hamarsötétedős, szeles időt, hogy úgydöntöttem, kényszerítem az időjárást, hogy jöjjön a tavasz, így felvettem a csörgős bokaláncom és kifestettem a körmeimet sárgára (mindkettő egyértelműen a nemtél évszakok jele). Annyira erős mondjuk nem vagyok, hogy a kiscipőimet is felvegyem a lakáson kívül, mint kényszerítő tényező, azzal inkább megvárom míg megtörik az időjárás akaratom nyomása alatt.

Fun. Partiállat. Cipő.

Ja és csodával határos módon a fehér kiscipő még mindig fehér. vagy majd holnapreggel kurvaanyázok.

Ábra. Cipő. Tiramisu. Bysikkel. TrueLove.

Nem tudtok náluk szebbet mondani most nekem.

Btw a tiramisu nagyon klassz lett, csak úgy érzem az apának meghagyott rész nagy veszélyben van. de majdcsak kibírjuk valahogy Lakótárslánnyal.
Innen üzenem amúgy az autósoknak, hogy vigyázzanak mán' egy kicsit a biciklisekre. [még akkoris, ha galád dögök. mú.]

TrueLove. Lábbeli. Bysikkel.

Ja és Crocks papucsa van, ami babaméretben valóban cuki és arra késztet, hogy az emberlánya gyereket csináljon de most rögtön. bár én speciel rettegek tőlük, de majd csak megleszünk valahogy. ő, én, a crocks papucsok, meg a tandembiciklink.