Fakó nyaralós filmek a tvben. Én csak bámulok csendben, szívom magamba a hatvanas évek tétova kamera előtti mozdulatait, a félmosolyokat, ahogy kislányok ujjatlan ruhácskában fáznak a szélfútta hegyoldalban. Szeretnék hatvanas évek lenni, vagy ujjatlan pettyes kisruha.

Rendesen kiráz a hideg attól, mikor reggel, vagy délben, vagy mi van most felébredek és eszembe jut, hogy már megint ugyanazzal az emberrel álmodtam. és ha ez még nem lenne elég szörnyű, akkor Zsével is.

Ma az új magassarkúmat vettem fel, hogy kikerüljem? elnapoljam? a cipőfűző problémát. nemtudom mit akartam ezzel mondani, most ledőlök, Kornstad szól itt a sötétben, még nem aludtam a kanapén, az ajtó is nyitva. pedig direkt figyeltem, hogy mit akarok mondani.

Amúgy ma néztem a telefonomat – ahova a nagy internetnélküliségben jegyzetelek – és eszembe jutott, hogy egész vasárnap este hetihetes közben össze-össze rezzentem, hogy állandóan a nevemet mondogatták. mondjuk csak remélni tudom, hogy én annál a lánynál viccesebbeket mondok. not.

visszatérve a telefonomban talált többi cuccra: ma a nagypapám azt mondta, hogy lemondta a vezetékes telefonját, ami azt jelenti, hogy az utolsó vezetékes telefonszám is megszűnt, amit fejből tudtam. vége van egy érának. meg nagyapánál az illatok is olyan klasszak. bementem a spajzba (spejzba?) és megszagoltam a falat és jó volt. mondjuk utánam jött Traktorka és ő is megszagolta a falat. attól mondjuk mégjobb lett.

Az elmúlt három órában azzal foglalkoztam, hogy kinek milyen papírja van, és hogyan lehetne fű alatt újat beszerezni, hogy megkapja a pontokat. milyen nagyon kár, hogy három és fél órája alszom. sick.

van ez a tv az albérletben. nagyon jó kis tv. gekkólány tvje.
mondjuk mióta nyári szünet van a hetihetesben, azóta nem volt bekapcsolva. ma úgy megkívántuk ezt a képernyőt bambulást – előre mondom, rossz ötlet volt –, de negyed órán keresztül kellett keresnünk a távkapcsolót. aztán meglett. a tv tetején volt. nagyon jó kis távkapcsoló. mi meg nagyon okosak vagyunk.

Reggeli morgás.

Én egyébként olyan toleráns kis sütiformának tartom magamat, mert ha fel is idegesítenek a népek, egész sokáig nem szólok, még mosolyogni is szoktam, de azért a ma reggel lassan kiveri nálam a biztosítékot.
Reggel miután A vörös elment dolgozni (nemtom mennyire érződik ez, de ő nem a fiúm –mert akkor valószínűleg több szexjelenetben szerepelne–, hanem a nyárra beújított lakótársam és egyben gonosz ikertestvérem) még próbáltam aludni egy kicsit. De háromnegyed nyolctól fél tízig kaptam egy smst, elkezdtek a szomszédban valamit nagyon kopácsolni, anya hívott telefonon, majd a kopácsolás iszonyat brutál fúrásba ment át, úgyhogy asszem végleg feladtam. És csak a fal választ el attól, hogy pejoratív tartalmakkal megtöltött szentenciákban melegebb vidékre küldjem el a furkálókat.

Szundi. Annalight.

Azt álmodtam, hogy Annalájttal épp lelkiztünk valamin nagyon (az ő exe? az én pszeudofiúim?) és megkért, hogy hozzak nekünk egy kör rövidet, és mire visszaértem kitörölte az összes smst, képet, emailt és mindent a problémás érzelmi mappáimból. ez jel!
?

Likelikehátán.

Jaj deszeretem én a hetihetest! ez a hét bambi, ezek nagyon dinnyék. a hetihetesnél jobban, már csak a saját bambijaimat szeretem, akik jönnek hozzám filmhősnek öltözve. űűűűbrekúl, mondhatni őőőrület!

TavasziSárszoknya. Jövedelemigazolás. Olimpia.

Annyi mindent van most mondani, biztos ez is ilyen végeláthatatlanul hosszú bejegyzés lesz, amiben bonyolult körmondatokkal szórakoztatom magamat, melyeknek legtöbbje nemfeltétlenül a megértést segíti. rögtön az első és legfontosabb dolog a mai napban, hogy végre éreztem az arcomon, meg a csontjaimban, hogy itt van a tavasz, már jön megállíthatatlanul; az arcommal meg a csontjaimmal csak a fenekem ellenkezett, pontosabban a nadrágom, ami közlekedés közben ma is barnacsíkos lett a felcsapódó sártól, nesze nekem biciklizés, miért nem vettem sárvédőt, de már nem sokáig lesz ez így, ma feltaláltam a sárszoknyát, de erről majd később bővebben.
aztán ma az iskola megküldte az éves jövedelemigazolást az ösztöndíjamról, valószínűleg nyílt levelezőlapon vagy képeslapon tette lévén, hogy én nem nyitottam ki semmit és Zsé mégis nagyon izgatottan hívott, hogy nahát kétszer annyit kerestem, mint amit bevallottam az államnak, mármint ö izé a szülői hatalmaknak. szóval mintegy húsz percen át tartó közös nevetgélés és gondtalan fecserészést tartottunk, mint azt a Zsével való telefonjaimról, vagy bármilyen más kommunikációmról már ellehet képzelni. végülis igaza van Lamadounak, felkéne áldoznom a lelki nyulgalmamat az olvasóim és a barátaim érdekében és haza kellene költöznöm, mert így, hogy nem lakunk egy háztartásban, így kissé megfogyatkoztak a this much fun sztorik.
a naphoz tartozik még, hogy most itt örülünk Defagonak meg minden, de azért azon jobban elvagyok csodálkozva, hogy itt a téli olimpián mennyire értenek a fokozáshoz. példának okáért itt van az alpesi sí, amiben van lesiklás, műlesiklás, óriás műlesiklás és szuper óriás műlesiklás, tisztára mint valami magyar telekomos hihetetlenül kedvezményes tarifacsomag.

What kind of Owl?

Valamit egyébként nemjól csinálok, mert az elmúlt három hétben reggel 6körül feküdtem le és aludtam délig, persze már ez se kúl, de tegnap este miután találkoztam a világ leggyönyörűbb órás-kerékpáros úriemberével (megintcsak balladai homályba vész, hogy ő, a kerékpár, netán az óra a leggyönyörűbb, de én arra tippelek, hogy mindegyik) már kettőkor ágyban voltam, hogy na én reggel apával korán jövök haza, aludni kell, mert apa nem tűri a szunyókálást a kocsiban, mert az antiszociális, hiszen ő úgy unatkozik, számoljunk inkább bambikat. picit eltértem a lényegtől, de szóval tegnap 2-7ig vergődtem, hogy demostmár tényleg alszom, de mostmár tényleg, mire sikerült tényleg elaludnom. nagy szerencsémre két órával később már kelhettem is, hogy let's go to the disco Miskolc. ma meg délután öt körül ledőltem pihenni, hogy na én fári vagyok, aztán mitadisten egy órája keltem. notlike notlike hátán. hú, aki bírta követni, hogy mikor aludtam meg mikor nem, annak maxirespect(mondokénilyet?!).

Owl. ReadBooksNotTshirts. Like.

Miután a héten először nem voltam ébren, mikor félhétkor jön a port napi tvműsor ajánlója azt hitetem el magammal, hogy én most kipihent vagyok (pedig csak másfélórával feküdtem le hamarabb), de igazából ez tök lényegtelen, mert ma betámadom a szabóervint és mindent elhozok onnan, amit hagynak és nagyon fogom élvezni.

Edit férjet keres. O My God.

És akkor ma megnéztem ezt az utolsó Benkő cuccot és percenként ötször elmondtam, hogy jézusom én ezt nem viselem el, Gekkólány kapcsoljuk ki. De muszáj volt, mert a tegnapi hetihetesben nem értettem a poénokat és most meg ilyen finálé volt; jövő vasárnap is biztos lesz hányás a dunaparti dumapartiban. Naszóval mindenesetre megnéztük, hánytunk és az editferjetkeres@rtlklub.hunál rendesen ütöttük az asztalt.

ComedyCentral. BénaReklámok. LakótársFun.

Mostanság, hogy van tévénk, sokat van bekapcsolva, főleg a lányok miatt, de valljuk be miattam is. Lényeg a lényeg, hogy a Comedy Central megy javarészt, ami televan idegesítő tudd meg most, hogy megcsal e a fiúd, tudd meg most, hogy milyen nyúl vagy (wtf?!) reklámokkal, meg van az az idegeseítő macskás dal, amire Gekkólány nyígni kezd, őrülten keresi a távkapcsolót és lenémítja a tv-t. Lassan mérni fogom a részidejét. Még szerencse, hogy attól, hogy Gekkólány benyomja a Mute gombot , attól még Lakótárslány ügyesen folytatja tovább a capella.

Beteg. Alszik. Like.

Úgy akartam kezdeni, hogy lázálmomban de igazából csak 37.9 vagyok úgyhogy:
hőemelkedés álmomban beteg voltam és a kis cuki nyuszifül ott ült az ágyam szélén és nekem láztól csillogott a szemem és ki volt pirosodva az arcom és olyan kusza volt a hajam az izzadságtól és ő meg igazgatta a hidegborogatást a homlokomon. olyan kis meghitt álom volt.

Lájk! TvMaci.

nemtudom ki hogy van vele, de szerintem az cuki, amikor azt írja a fiú, hogy nála már fogat mosott a tvmaci. így nem is lehet úgy istenigazából szomorkodni, hogy nemjött.

The Horror.

az anyukám kövér kisbabáival álmodtam.

Dream. Tanárikar. WTF. Fun.

Mivel ma nálam sem túl sokat járt az álommanó és a 11től 15ig tartó ébrenlétemben meg dolgoztam, utána érthető okokból ledőltem aludni, aminek az lett a vége, hogy most keltem fel. Eközben egyszer felriadtam, hogy jézusom szeptember óta nem adtam a kutyáknak enni, biztos éhenhaltak! de aztán eszembe jutott, hogy az otthonmaradtottak adnak nekik.
Álmomban megint középiskolás voltam és földrajzból kaptam egy évvégi négyest egy olyan tanártól aki öt éven át tanított állítólag, de nem hittem neki mert nekünk volt vagy négy föcitanárunk arra a hat évre, amíg volt ilyen óra úgyhogy ez sehogysem jön össze. Amúgy TrueLove is tartott nekünk órát de nem filozófiát, hanem asszem franciát és ott is meglepően okos voltam -főleg számomra aki tisztában vagyok a francia nemtudásommal- és nagyon szomorkásan néztem a hátát mikor kiment a teremből.
Amúgy Min és én nem ott ültünk ahol szoktunk, hanem ahol legelőször ültünk, meg Vokálanyu volt még az osztályfőnökünk és négyest akart adni magatartásból de aztán Min javaslatára megnézte a jegyeimet és mondta, hogy három négyes meg egy hármas, najó de legközelebb ne legyen hármas erre felháborodtam, hogy felsőoktatásban ezek mióta szar jegyek. aztán megköszöntem Minnek a főbenjárást amire azt felelte, hogy nahát ilyen az amikor megköszönök valamit?!

Albi. Nemjaó. TvMaci.

És most elmegyünk aludni mert már zúg a fülem a csendől, és idegesít az olvasás is lévén, hogy tanulnom kéne. És egyébként is morc morc morc...

Itthon. Szülőiterror. Nemalvás.

És most elmegyek aludni.
Ugyanis a szüleim szerint egyóra van és mennyek aludni.
Nyilván ők döntik el mikor vagyok fáradt, ami igazán szép tőlük.