Én egyébként olyan toleráns kis sütiformának tartom magamat, mert ha fel is idegesítenek a népek, egész sokáig nem szólok, még mosolyogni is szoktam, de azért a ma reggel lassan kiveri nálam a biztosítékot.
Reggel miután A vörös elment dolgozni (nemtom mennyire érződik ez, de ő nem a fiúm –mert akkor valószínűleg több szexjelenetben szerepelne–, hanem a nyárra beújított lakótársam és egyben gonosz ikertestvérem) még próbáltam aludni egy kicsit. De háromnegyed nyolctól fél tízig kaptam egy smst, elkezdtek a szomszédban valamit nagyon kopácsolni, anya hívott telefonon, majd a kopácsolás iszonyat brutál fúrásba ment át, úgyhogy asszem végleg feladtam. És csak a fal választ el attól, hogy pejoratív tartalmakkal megtöltött szentenciákban melegebb vidékre küldjem el a furkálókat.
