A hegedűoktatásom folyik tovább, szépen a medrében, mindenféle valós cél nélkül. nem is értem magamat, de mostanság eltudok engedni elég sok ilyen nem-értést. ezt is elfogom. Ma a Vörös huszonkettő lett, öregszik ő is, énis fogok. ő mondhatni jogosan feszül már a pénteken én meg irtózom a gondolattól is, hogy bárminemű tervet eszkábáljak. összeegyeztethetetlennek érzem az életeimet.

Egyrészt egy irtónagy höss voltam ma, hogy négy óra alvás után és hétötvenyolcas ébredés mellett beértem a nyolctizenötös órámra és ugyan négy kávéval, de kibírtam délig. (kicsit ilyen matektankönyv-példának érzem az életem) másrészt ma is három órán át mosolyogtunk egymásra Lukekall a csigában, ami minden cirkumstanciák tudatában (az ő csaja, az én bizalmatlanságom, az én Wágyaim) is őszintén jókedvűvé tud tenni. (hogy a nyálnak is teret engedjünk, remélem őt is)
de a nap, mit a nap, a hónap igazi boldog tízperce az az volt, mikor életemben először elmentem a húgomért a bölcsibe, aki örömében a nyakambaugrott, és megpusziágyúzott és mondta, hogy milyen jó, hogy jöttem. egészen a méhemhez beszélő pillanat, mikor egy ilyen kis törpetigris, minden hátsószándék nélkül, őszintén örül. nekem.
a méhemtől kicsit távolabb viszont még azt is meg kell jegyeznem, hogy a fent említett szüleit mostanság már én is így, csak le "szüleim"ezem. konkluzáljon mindenki, amit akar. én mosolygok.
denemám, hogy így a mese vége, mert volt ám Kiadó a Vörössel, meg Jelen, ahol még mindig megvan azt a mellkast melegítő otthon érzés, amit annyira szeretek.

na tessék, a Vörös elhagyta a terepet, az is lehet, hogy már régen afrikában van. így nagy magányomban valószínűleg üvegesre nézem a szememet valami buta sorozaton, vagy felélem az embertartalékaimat, akik hajlandóak velem kocsmázni, hogy ne gajduljak meg itthon egyedül.

Tudom, hogy az intellektuális testvérzsozsikám, már áradozott hajósról, de valljuk be, elég nehéz elmennem a tény mellett miszerint holnap vizsgázom egy tárgyból, amire nem jártam, a benne lévő szavak nem mindegyikét értem és most mégis magánszámos-hetiheteses-későestés videókat nézek a youtubeon. az a fiú indeed. az is indeed.

Nem tudom az emberek mit várnak a karácsonytól, de én a tegnap estét elteszem a tarsolyomba.

Szeretem a szombat-vasárnapokat mostanság. egy tökéletes könyvtár után –értsd: Håkon Kornstad a fülben, nagykarosszékben kuporodva szöveget szerkeszteni a (nemműködő) kandalló előtt– megadva a módját ebédelni: leves, második, bor, kávé és cigaretta. a pincérek meg körbenyalnak, viszlát lédik!, hát mitmondhatnék? fínom.

A reggeli gombás rántotta után – amit az ördög ügyvédjétől tanultam – A Vörös, tejfölös gombapaprikást csinál vacsorára. im in heaven.

Ma A vörös nagy örömére kiselejteztem a ruhatáram. igaza volt, de nem tudja milyen lavinát indított el. kiselejtezem az életem is, kukába a sallanggal. (ó szegény blogjaim, most hogy retteghetnek. buksisimi – mondom nekik – ti szerves és tartalmas részei vagytok az életemnek!) aztán meglátjuk mi marad. kezdhetném az iTunesommal.

A világmegváltás jó hatással van a szervezetre, de rosszal a pénztárcára. 1 pohár bor 1 doboz cigi.

Ahelyett, hogy cikket írnék/híreket olvasnék/aludnék/belőném a séróm, hajnali fél kettőig MilleniumFalcont hajtogattunk papírból. majndem okos lányok, majdnem okosak.

Szóval az egésznapos filmnézéssel vannak problémák – például miért nincs vodkánk?! –, mert nem tesznek 20as karikát a rohadt filmek sarkába, pedig gyönyörű férfiak meztelenkednek/félmeztelenkednek/halnak meg benne, amit valljuk be, elég nehezen viselünk.

Az egy nemvárt fordulat a konyhában, mikor az ember az anyukájának azt mondja, mi ezt otthon nem így szoktuk. poor mum.

van ez a tv az albérletben. nagyon jó kis tv. gekkólány tvje.
mondjuk mióta nyári szünet van a hetihetesben, azóta nem volt bekapcsolva. ma úgy megkívántuk ezt a képernyőt bambulást – előre mondom, rossz ötlet volt –, de negyed órán keresztül kellett keresnünk a távkapcsolót. aztán meglett. a tv tetején volt. nagyon jó kis távkapcsoló. mi meg nagyon okosak vagyunk.

Tarr Béla - Sátántangó

A Sátántangó az a film, amit csak második nekifutásra, komoly stratégiai lépésekkel tudtunk végignézni, figyelmünk ébrentartása érdekében olyan kérdésekkel szórakoztattuk magunkat, miszerint: ez most ki? mit keresnek itt? ezek bolondok? most valaki mögött halad el a kamera, vagy elment a kép? ő most fiú vagy lány? most csak állnak, vagy lefagyott a rendszer? miért nem pislog a bagoly?
a filmet ajánlom mindenkinek, aki szereti. aki meg nem látta, az képzelje a pityergő teve szintjére. csak hosszabb.

Forog a pörög, a pörög a forog!

Szóval volt idén is A Vörös party, bár egészen minimálban nyomtuk, már nem zeneileg, hanem létszámilag, én mégis nagyon jól éreztem magam.
aztán újból felfedeztük a varázsmondat előnyeit, miszerint a MagyarParancs gyakornoka vagyok. azaz bejutottam az utolsó SzobaSzigetre, ahol A kutya vacsorája bosszantotta a szomszédokat. furcsa érzés, mikor komolyan vesznek az emberek. furcsán jó, még hozzá kell szoknom. ja meg nekem is komolyan köll vennem magamat, nehéz feladat. mindenesetre varga líviusszal cigarettázni kúl, még akkor is, ha mindezt ott kell hagynom egy GossipGirl partyért, ahol az apple majd összes termékét felvonultatják a fiatalok – be kell vallanom, a blogom gyönyörű iPaden – a legcsinibb ruhákban, a legkülönböző drogokról és piákról beszélgetve. én meg csak arra vágytam, hogy hazajöhessek Gerlóczyhoz és beleszagolhassak a könyvbe, ahol a főszereplő napközben a halott húst fogdossa a csemegepultban, esténként meg a fiatal élő lányok combját.

Ps.:

A vörösnek üzenem, hogy a vajaskenyerek alapján megint ideje van takarítanunk, mert nem esik jól a földről enni.

Password:

Szóval, amikor A vörös gépét szoktam bekapcsolni, mindig elrontom elsőre a jelszót, mert nagyon hasonlít valami egészen másra.. és ezt akartam megosztani a világgal, de aztán rájöttem, hogy nem biztos, hogy örülne, ha szétkürtölném a jelszavát. úgyhogy most inkább bölcsen hallgatok?

To do.

Két dolog törpént az elmúlt pár percben: beleharaptam egy valószínűleg szappanból készült rózsaszín rúdba, amit én gumicukornak néztem. ez egy igazi Nap-csapdba volt!
A második pedig, hogy A vörös elutazása előtt annyira teleírta nekem a fürdőszoba tükröt, hogy az utolsó sorban még volt ereje megkérdezni, hogy hogy fogja így kifestani magát. kis ügyes.
ja és csináltam todo listát is a hétre míg A vörös nincs itt. például ilyenek vannak rajta: kifesteni a körmöm, szakdolgozat, szakirodalom, játszani a neverhooddal, rendberakni az iTunesomat, napozni, eladni a biciklim. remélem ez nem fontossági sorrend!

Bonat és Nyammancs.

Szóval tegnap A vörössel jöttünk haza a vonaton, és mivel Fotóssrácnak/cal fogunk főzőcskézni hétfőeste –mert ő éhes, mi meg fínom színes kajákat tudunk–, ezért kb fél órán agyalgattunk, hogy mi a péket kéne kotyvasztani. mikor füzesabonynál leszállt a bácsi, aki szemben ült velünk, azt mondta, hogy jóllakott a felsorolásunktól. how cute is that?

A mosoly hivatala!

Azt mondjuk nem értem, hogy miért mentünk az okmányirodába egy fél órával hamarabb, mint a nyitás, de ám legyen –  mondtam és üldögéltünk tovább az előtérben, miközben érkeztek a dolgozók, mint a szorgos kis hangyák a bolyba. amit még ennél is furcsábbnak találtam, az viszont az volt, hogy a szorgos kis hangyák jóreggeltel, meg jóétvágyattal üdvözölték befelé menet a kakaóscsigátmajszoló álmos kis buksifejünket. ez tényleg a mosoly hivatala?!