Ma egyenesen hazajöttem melóból és leültem olvasni. Semennyire nem tudok azonosulni ezekkel a szerethető és romlatlan karakterekkel (mostanság inkább a neurotikus és/vagy lelkisérült a menő nálam), és mégis, olyan megnyugtatóak ezek a távoli, valótlan félelmek -- már egy ideje nem gondoltam, hogy harry potter fogja elvonni a figyelmem.
Bár ne kívánnám ennyire egyszerre az édeset és a sósat!

Arról olvasok, hogy férfiak abláltatják magukat, nehogy meghaljanak – mindeközben szomorú skandináv nők sírnak az iTunesból. kicsit füleáginak érzem ma magam.

Vannak ilyen fajtájú vendégek, akik az első látásra vonzzák magukhoz a pincéreket. Mindig akad valamely megbeszélni való közös témájuk; ha más nem: egy lóversenyújság a zsebekben, amelynek hírmondásait megbeszélni lehet. Úgy vagyunk az ilyen pincérszerelemmel, mint bizonyos nők a macskákkal, amelyek az egész környékről felkeresik a bizonyos nőket, ha valahol megtelepednek.
(Krúdy: Boldogult úrfikoromban)

bizonyos nő lennék, bizonyos pincérrel. olyat lehet?

Ajj a mai nap, a mai nap!
már megint leégett a vállam a kocsmámban, végre valahára elolvastam a rushdiet, csacsorásztam a Pultosommal, aztán vacsoráztam Vokálanyunál, ami oh how sweet volt, főleg miután megnéztük AkiNemAlszikot, ahogy címfőszerepet játszik a kőleves című nagysikerű vígoperettben ovi nagycsoportban. aztán hogyhogy, hogyhogynem újfent a Jelenben találtam magam, ahol Pultosom éppen nagyon szülinaposkodott és mindeközben nagyott tévedett abban, hogy meghívott é a csütörtöki páréra vagy sem. majd mondok is neki egy ízletes kis naugyét, pedig ma hát a bugyi is leesett rólam, mert tulajdonképpen: könyv volt nála, kiderült, hogy bysikkelel is rendelkezik, nyilván a borral sincs gond (vbk? tényleg? oh honey), szakálla is van és hát ha még bejelenti, hogy holnap megy színházba/múzeumba én kérem meg a kezét.

Ma több minden is a jajjj kategóriába tartozott véletlenül, mert például Tarr Bélát néztem a vonaton (nem mintha reméltem volna, hogy végig tudom nézni vagy hogy megértem egyáltalán), aztán voltam Maria Joao koncerten (biztos ma elmebeteg emberekre vágytam), aztán véletlenül skinnybitch tumblikra tévedtem, ami nem tett jót az önértékelésemnek és még a harry potter öttel is egy szobában vagyok. szóval jajjj.

1. A múlt év legjobb könyve: Főbűnösök antológia – Tisza Kata – Az első közös hat pohár
2. Több, mint 3 alkalommal olvastam: J.K. Rowling – HarryPotter sorozata
3. Kedvenc könyvsorozat: William Nicholson – Aramant titka trilógia
4. A sorozat kedvenc része: A nagymester foglyai
5. Boldog leszel ettől a könyvtől: Gerlóczy Márton – A csemegepultos naplója (nem boldog, de vigyorgok, hogy én jobb vagyok ennél)
6. Szomorúvá tesz: Daniey Keyes – Virágot Algernonnak
7. Leginkább alulértékelt könyv: Esterházy Péter – Biztos kaland
8. Túlértékelt könyv: Varró Dani – Szívdesszert
9. Amiről azt hittem, nem fogom szeretni, de aztán mégis: Jodie Picoult – A nővérem húga
10. Kedvenc klasszikus: Mihail Afanaszjevics Bulgakov – Mester és Margarita
11. Ami nagyon nem tetszett: Philip Pullman – Karlstein gróf
12. Amit valaha szerettem, de most már nem: Coelho – bármi..
13. Kedvenc író: Milan Kundera
14. Kedvenc könyv az írótól: Az élet máshol van
15. Kedvenc férfi karakter: Will Parry, az ifjabb
16. Kedvenc női karakter: Kestrel Hath
17. Kedvenc idézet: Jack Kerouac – Úton "surrant a társadalom sűrűjében kenyér és szerelem után"
18. Csalódtam benne: Marcel Proust – Az eltűnt idő nyomában
19. Legjobb adaptáció: Tarr Béla – Sátántangó #siick#
20. Kedvenc romantikus: Adam Brooks – Francia csók (tudom, hogy film, de azt is írták és nekem Az a kedvencem)
21. Gyerekkori kedvenc: Csukás István – Oriza Triznyák
22. Kedvenc saját könyvem: még nem írtam könyvet vagy nem értem a kérdést.
23. Régóta el akarom olvasni, de még mindig nem került rá sor: Robert Merle – Védett férfiak
24. A könyv, amit bárcsak többen olvasnának: Anthony Giddens – Szociológia
25. A karakter, akivel a legjobban tudsz azonosulni: Az első közös hat pohár elbeszélőnőjével
26. A könyv, ami megváltoztatta a gondolkodásomat valamiben: Milan Kundera – A lét elviselhetetlen könnyűsége
27. Legmeglepőbb csavar vagy befejezés egy történetben: ezt hívják úgy, hogy spoiler.
28. Kedvenc könyvcím: Jó estét nyár, jó estét szerelem
29. Mindenki utálta, kivéve én: Ernst Theodor Amadeus Hoffmann – Az arany virágcserép
30. Abszolút kedvenc könyvem: William Nicholson – A nagymester foglyai

pöttyöslabda blabla, játszatok, mert nagyon kíváncsi vagyok.

A harry potter filmhez kapcsolódóan pedig annyi mondanivalóm van, hogy mikor hermione felolvassa a halál ereklyéinek történetét és ron az elején beleszól, hogy anya alkonyattal mesélte(nem pedig éjféllel) hermione meg gonoszul visszaszúr, hogy mert az talán jobb? vagy valami ilyesmi, na szóval azt a részt elég nagy kritikának érzem a twilighttal szemben. pacsi nekik.
ez most csak azért jutott eszembe, mert épp itt tartok a könyvben és eredetileg hermione olvas alkonyatot és ron cseréli éjfélre és semmiféle twilightos utalás nincs benne. hogy is lenne. hál istennek. túlmagyaráztam.

Ma például egyedül maradtam az albérletben, amit első körben azzal ünnepeltem meg, hogy elmentem Mr.Kultantróval ebédelni a kőlevesbe,aztán beugrottunk a kedvenc könyvesboltomba, amit kifejezetten utálok, mert ha bemegyek egy könyvért kilenccel jövök ki. rémes.
második körben pedig azzal ünneplem, hogy enyém a vár, hogy ülök itt egyedül, iszom a forróteát és fújom az orromat. fuckyeah flu!

Hoztam haza irodalmat, mert a legutóbb, mikor erre járt a törpetigris kiderült, hogy egyik könyvemben sincs kép, csak a francia kishercegben, de az meg nem érdekli. Perverz Pettel egyébként az a baj, hogy tíz oldalas és nekem holnap két órán át kell lekötnöm a húspogácsa formájú húgomat.

Ma beültem a réteskékbe, vagymi mañanába és a pultnál dohányoztam meg olvastam (mert csak ott lehetett, már nem olvasni, hanem dohányozni), ami nem olyan nagy cucc, szoktam én ilyet gyakran. budapesten. azért itt keményen kérdő tekintettel néztek rám. énis keményen kérdő tekintettel néztem magamra egy idő után, de szerencsére vége lett a könyvnek (nem, nem az első törvénykönyvnek). mondjuk a cappucínó finom volt.

Szóval ma, volt egy pillanat, amikor a kishúgomnak olvastam a malacos-cicás könyvből, ő meg kivette a babakocsiból a MagyarParancsot és lapozgatni kezdte, tulajdonképpen nem volt ezzel baj, amíg nem jött a volt osztályfőnököm, és meg nem érdeklődte, hogy mivel töltöm mostanság az időmet. hát, malacos könyvet olvasok a húgomnak, aki viszont Narancsot olvas.

Vannak MasterCard dolgok az életben: például, amikor az általam olvasott könyv szerzője ír egy mailt, hogy olvasta a blogomon, hogy tetszik a könyv és jólesik neki.
meg amikor a húgommal vagyok.
meg a dolgok, amik a fejemben törénnek velünk. azok mondjuk még pont nem.

Amikor reggel jöttem a metrón – olyan jó, hogy újra vannak mesélnivaló metrós élményeim! –, mindenki olyan furcsán nézett, hogy félpercenként felröhögtem a nagyon komoly zenei kalauz könyvvel a kezemben. amúgy mostmár nem teszem youtuberepetbe a stay the same-et, hanem én replyolom, hogy minden kattintáskor érezzem milyen szánalmas, hogy megint ezt indítom el.

Forog a pörög, a pörög a forog!

Szóval volt idén is A Vörös party, bár egészen minimálban nyomtuk, már nem zeneileg, hanem létszámilag, én mégis nagyon jól éreztem magam.
aztán újból felfedeztük a varázsmondat előnyeit, miszerint a MagyarParancs gyakornoka vagyok. azaz bejutottam az utolsó SzobaSzigetre, ahol A kutya vacsorája bosszantotta a szomszédokat. furcsa érzés, mikor komolyan vesznek az emberek. furcsán jó, még hozzá kell szoknom. ja meg nekem is komolyan köll vennem magamat, nehéz feladat. mindenesetre varga líviusszal cigarettázni kúl, még akkor is, ha mindezt ott kell hagynom egy GossipGirl partyért, ahol az apple majd összes termékét felvonultatják a fiatalok – be kell vallanom, a blogom gyönyörű iPaden – a legcsinibb ruhákban, a legkülönböző drogokról és piákról beszélgetve. én meg csak arra vágytam, hogy hazajöhessek Gerlóczyhoz és beleszagolhassak a könyvbe, ahol a főszereplő napközben a halott húst fogdossa a csemegepultban, esténként meg a fiatal élő lányok combját.

Bye bye baby, baby goodbye!

Betekertem a suliba, ami pang az ürességtől – a PR vizsga folyosóját kivéve –, bedobtam a könyveket a könyvtárba, aztán lecsattogtam a hökirodába megnézni, hogy hogy áll a multkori beázás. miután vízmentes környezetet találtam kicsit leültem gépezni és két meglepő dolgot is tapasztaltam: az általam beállított DreschMihály háttérkép még mindig megvan, illetve mind két mappám is: a Nap és a mi ez a rendetlenség az asztalon, ami tele van az összes hökös letöltött cucmákjaival. lapátoltam bele még néhány jpg meg doc filet és most jó hosszan integetek az iskolának, mert egy darabig hellosziaviszlát!
(hacsaknem keddenként továbbra is itt bandázunk TrueLove-val.)

Tag-tenger.

Úristen mennyi mindent kell mondanom! Ilyenkor minden összesűrűsödik, énis olyen masszává válok, mint a vodkás Gummi-Bärchen a műzlistálban. a fiúk meg a kocsmák keverednek a napjaimban, csak A vörös állandó, meg a Zitronen Gösser.
Kalózos-Dűrerkertes-hétfő, TrueLoveos-Kertemes-kedd, Csipetcsapatos-Gödrös-szerda. persze ma sem itthon ültünk, a MagyarParancsot olvasgatva osztani a hellokat a Gödörben, Szeffós kabalaállatunkkal találkozni, hallgatni a multikulti muzikot, szinte otthonos érzés. nem szinte. az is.
otthonosabb mint a HomeSweetHome, ami a hétvégémet már messziről lesi, habzó szájjal, véreres szemmel. várja, hogy hazamenjek és a maradék jókedvemet --amit az eddig felsoroltak kemény munkával összekaparanak-- is felzabálja. kitartás Hawkins, addig még sokat kell aludni.

Így utazom én.

A gyorsvonat nem embernek való.
mostanság igencsak rákaptam az ICre, mert ritkán járok haza, sok az ösztöndíjam: megtehetem. de ha nincs helyjegy, akkor nincs helyjegy. ígyhát a márpedig én egy órát nem várok kezdetű mondat ízével a számban szálltam fel a hatos peronon lévő gyorsra. csak egy fél órával később döbbentem rá, hogy itt fogok beleolvadni a bőrhuzatba és ezen semmi sem segíthet, se a radlerem, se Zafón, se a papírfecnire körmölt fekete blogbejegyzések.
egyébkéntis milyen gusztustalan szó az hogy helyjegy.

Ulickaja - Daniel Stein, tolmács

Daniel-Alonnak
(levél)
...ami engem illet, Alon, én majd teszem a dolgomat -imdákozom érted!
Üdvözöllek! Dodo Daniel

Alon-Danielnek
(képeslap, negevi látképpel)
Dodo! Semmi bajom vele, ha imádkozol, de nem ragaszkodom hozzá. Úgyis van elég igénylő az imáidra, engem tegyél nyugodtan az utolsó helyre a listádon.
Alon.

Daniel-Alonnak
(képeslap, a Golán-fennsík látképvel)
Alon! Betettelek utolsónak - a macska után.
Dodo Daniel

ReadBooksNotTshirts!

Maf mindig dobja fészbúkon, ha befejezett egy könyvet. magam is nagy olvasó lennék, vagy mifene (ezért kurkászom ezt az oldalt több mint két órája ahelyett, hogy olvasnék) így muszáj volt megnéznem mifán terem ez a moly.hu, egy darabig szórakozgattam vele, hogy miket olvastam, na gyorsan bejelölöm, de túl sok, túl sok meló ez, úgyhogy majd jön ez magától szépen lassan. Most meg ha valaki megnézi mitolvastam eddig, csupa klisé: rowling, coelho, kundera. mitszámít.

Ígyjártamma.

Aztán ma Aki Nem Alszikkal addig osztottuk az észt egymásnak, amit egyébiránt roppantul élveztem, hogy kihűlt Apánál a husi, akitől ezútonis mégegyszer bocsánatot kérek. mú. De, ha olyan virgonc kedvünk nem is lett, azért együtt nyammancsoltunk, meg fotosoppoltunk is és ez jó.
Persze a SzabóErvin is jó volt, bár majdnem semmi nem volt bent, amit ki akartam venni; kész szerencse, hogy egész sok mindent elszeretnék olvasni így volt vé, meg zé, meg zsé alternatíva is. Mindenesetre először merészkedtem a raktárból kérni ki könyvet (Pirsig!) és azis kúl érzés volt.