Olyan nehéz így, hogy majd felrobbanok, amiért magamat hiszem hülyének, mert ő nem ért meg. és ami még nehezebb: a belátás, hogy nem, nem velem van a baj. így nem lehet élni.
ráadásul megérkezett a sulis ösztöndíj összesítőm és átfutott az agyamon, hogy ha úgy alakult volna az élet, hogy tudnak támogatni, nekem meg csak félre kell rakni, akkor most van egy millióm. how nice.

Világ életemben orrvérzős gyerek voltam (épp mint bocika, volt is pár vicces sztorink), féltem is világ életemben, hogy álmomban fogok meghalni, orrvérzés által, mint az a fenetudja milyen király, akivel ijesztgettek mindig. mostanság megint vérzik az orrom néha, félek is néha. most például már egészen a lámpát is lekapcsoltam és a gépet is lehajtottam annyira aludtam. egyszóval sürgősen szereznem kell egy szexistent, aki mindig alszik velem. természetesen csak és kizárólag azért, hogy megvédjen az orrvérzés okozta hirtelen haláltól.

csak a klaviatúra meg én. meg a bonobo. meg a jana. meg a fészbúk. más nem. jaj de cikkírásra fókuszált vagyok. jaj, jaj.

Konyhai és életviteli tanácsadó rovatom eheti számában, arról lesz szó, hogy hogyan használjuk a sajtszeletelőt: álljunk meg a sajt végénél a szeletelésben. az ujjbegy nemfinom.

Ez kattant.

"Szia tibi vagyok ha a héten nem szavarod el anitat feljelentelek egész héten kiabalnak"*
tegnap scrabble-öztünk és színes gofrit sütöttünk. aha. értem.

*az smst helyesírási és tartalmi hibákkal együtt közli a szerző

Kell a lónak..

Annyira azért nem jön be az a katasztrófaturizmus. az utcánkban is csak nagyobb lett a gödör, itthon is. nem olyan érdekes ez. ha a személyiségemen van ilyesfajta partfal lecsúszásra esély, a mindenféle negyvennapos esőktől –márpedig van–, akkor igen gyorsan támpillérekre van szükségem, különben baj lészen. hú már megint milyen átvitt vagyok, érzitek ti ezt?

Reggeli morgás.

Én egyébként olyan toleráns kis sütiformának tartom magamat, mert ha fel is idegesítenek a népek, egész sokáig nem szólok, még mosolyogni is szoktam, de azért a ma reggel lassan kiveri nálam a biztosítékot.
Reggel miután A vörös elment dolgozni (nemtom mennyire érződik ez, de ő nem a fiúm –mert akkor valószínűleg több szexjelenetben szerepelne–, hanem a nyárra beújított lakótársam és egyben gonosz ikertestvérem) még próbáltam aludni egy kicsit. De háromnegyed nyolctól fél tízig kaptam egy smst, elkezdtek a szomszédban valamit nagyon kopácsolni, anya hívott telefonon, majd a kopácsolás iszonyat brutál fúrásba ment át, úgyhogy asszem végleg feladtam. És csak a fal választ el attól, hogy pejoratív tartalmakkal megtöltött szentenciákban melegebb vidékre küldjem el a furkálókat.

Azt a meredt egeret!

A katasztrófaturizmus szó kicsit átértékelődött bennem, mert épp úgy, ahogy az árvíz miatt leszakadt partfalat meglestem, épp úgy bámulom tátott szájjal a széthulló családi romokat. nem egyszerű. de hát a szuperhős/rocksztár/kalóz vagy mittudomén milyen attribútumokkal rendelkező Napnyulak, azok érzelmileg könnyen lenyomják az ilyesféle problemeneket. például isznak még egy Jägert Zitronen Gössert –a melegre való tekintettel– és vissza Poke-olják azt a hét kedves kis formalint, akik fészbúkon böködik az ódalát, azt jóvan. máris szép az élet.

Tag-tenger.

Úristen mennyi mindent kell mondanom! Ilyenkor minden összesűrűsödik, énis olyen masszává válok, mint a vodkás Gummi-Bärchen a műzlistálban. a fiúk meg a kocsmák keverednek a napjaimban, csak A vörös állandó, meg a Zitronen Gösser.
Kalózos-Dűrerkertes-hétfő, TrueLoveos-Kertemes-kedd, Csipetcsapatos-Gödrös-szerda. persze ma sem itthon ültünk, a MagyarParancsot olvasgatva osztani a hellokat a Gödörben, Szeffós kabalaállatunkkal találkozni, hallgatni a multikulti muzikot, szinte otthonos érzés. nem szinte. az is.
otthonosabb mint a HomeSweetHome, ami a hétvégémet már messziről lesi, habzó szájjal, véreres szemmel. várja, hogy hazamenjek és a maradék jókedvemet --amit az eddig felsoroltak kemény munkával összekaparanak-- is felzabálja. kitartás Hawkins, addig még sokat kell aludni.

Kis esti érzés.

Nem tudom hogy van az, hogy fél öt van, és több órás fetrengés, felkelés, naplóírás, visszafekvés, fetrengés, sms írás, fetrengés után, most mégis itt ülök, az ain't no sunshinet hallgatom végtelenítve, és rémes dolgokat érzek. egy olyan fantasztikus este után, mint a mai.. de mit este? olyan két nap után, mint ez a hétfő-kedd? hogy van az, hogy sosem elég semmiféle csoda az életembe? hogy lehetek összefacsarodott szívű olyan dolgok után, amitől még a bőrömön is érzem a szikrázást?

Miaf?

Morális válságban érzem a világot. egyedül vagyok a rohadt elveimmel. pont emiatt állok mindenkivel szemben. mindenki úgy kezdi a mondatot, hogy én értelek, de. és hát köszönöm, ez mind marhajó, de könyörgöm, legyen valaki, aki velem együtt nem mondja, hogy de.
mindegy, most kishúgomkodok itt Helamamával, aki szerzett marimekko mappákat, úgyhogy öröm van és boldogság. meg persze egyébként is.

Szundi. Annalight.

Azt álmodtam, hogy Annalájttal épp lelkiztünk valamin nagyon (az ő exe? az én pszeudofiúim?) és megkért, hogy hozzak nekünk egy kör rövidet, és mire visszaértem kitörölte az összes smst, képet, emailt és mindent a problémás érzelmi mappáimból. ez jel!
?

Problemen. Life.

Arra vágyom, hogy valaki, akinek semmi köze az életemhez, aki nem tud semmit a bonyodalmaimról, aki nem is kíváncsi rájuk, szorítson erősen magához, hogy énis elfelejtsem az egészet.

HomeFuckingHome.

Nemis értem minek jöttem haza. 4 órája vagyok itthon, még csak másfél órája vannak ők is itthon és már megy a veszekedés. kell ez nekem? de most komolyan.
gondolkodtam rajta kit hívhatnék fel, hogy 'na most kurvára lelépnék itthonról, húsz perc múlva a villanynál?' de nem jutott eszembe senki*. milyen nagyon szép a világ.

*aki el is tudna jönni.

WhatKindOfMagicMushroom? Notlike.

Valaki elmondhatná, hogy mit csináltam tegnap este 9 és éjfél között, mert én nem emlékszem túl sok mindenre. Cserébe nem működik a notebookom, eltörtem az utolsó borospoharat is, pont egyel több kimenő smsm van, mint kéne és olyasmire is emlékszem, hogy fürdés után részegen áramtalantás nélkül szereltem megint konnektrot. Egyszer meg fogok halni.

WhatKindOfMagicMushroom?

ha egyet kívánhatnék, akkor most nem azt kívánnám, hogy legyen egy kerékpáros, borral rendelkező, olvasós, koncertrejárós fiúm, sem azt, hogy pesten legyen egy lakásom, nem kellene sokmilliós ikea utalvány, se kiskutya, se országúti bringa, nem kéne nekem semmi, csak egy kibaszott új élet.

Kacagány.

Azon gondolkodtam, hogy régen több vicces dolgot írtam ám ide. Mintha régen több vicces dolog történt volna, de lehet, hogy a vicces órák száma az életemben akkor rövidült le, amikor a felsőszomszéd egyazon beszélgetésben használta az 'a feljelentéshez szükséges papírok ki vannak töltve' és a 'van egy lány, aki olyan hangosan nevet, hogy felhallatszik' mondatrészeket. És senkinek nem volt kérdés, hogy a négy lányból ez kire vonatkozik awww.

Meekora Notlike!

Ha a deficitet szeretném innentől valaha is definiálni, örökké ez a hét fog eszembe jutni.
Mind emocionális, mind financiális szinten durvát alkottam, már a szerdai nap után egy tulajdonképpeni romhalmaz voltam, amit valószínűleg az ordenátor multiplex mennyiségü alkohol elfogyasztása is okozott, de hát a mellkasi fájdalmakért viszont, már ott sem tudtam azt az álnok abszintot hibáztatni. az egész csütörtöki napot hősiesen rááldolztam a revitalizálódásra, regenerálódásra vagy ki tudja mire és valóban, tegnap már megint egy igazi white minimal designos cuki színfoltos világban ébredtem, ahol én voltam a hercegnő kis tütüben és koronával a fejemen! aztán igazából nem tudom hol futottam, futottunk vakvágányra, de már csak az a mondat járt a fejeben, hogy nem így képzeltem el én azt, ha ő átlépi a küszöbömet, jaj de nem így. de be kell látnunk én vagyok a világ legerősebb ex hercegnőcskéje, mert nem sírtam, de nem ám, csak vettem a nagy levegőket és.. de mostantól másképp lesz. tényleg. nincs summázat, csak ez a félvállról idevetettnek tűnő ígéret, amit ha belegebedek is meg kell tartanom.

Slowdown. Lame or Casual.

Hova tegyem, hova tegyem ezt az egész estét? Őszintén? Kitudhassa?! Jaaaj. Nyávog és nyavajog, nyávog és nyavajog, pedig almost i'm in. De mint kiderült majdnem testvérek vagyunk, csak a te hajad vörös.

Egyenleg.

Aztán ma ilyen nagyon vegyes day van, mert összecipzárazatlan kabáttal tekertem suliba ami kúl, ami szintén kúl az az, hogy KerékpárosFiú is bringával jött végre, ráadásul nem is akármilyen bringával hanem felújítottal: szép új sárvédőkkel és bandázzsal. Ha jobban összeszámolom akkor ennyi jó történt a napomban összevissza, úgyhogy inkább átkeresztelem a vegyes dayt szar dayre.

A szar rész ott kezdődik, hogy én vagyok a leglúzerebb röpin, amihez nem vagyok hozzászokva. A második fúj dolog meg akkor volt, mikor az utolsó órán volt egy gyönyörűséges lány, akinek sokkal jobb hozzászólásai voltak, bár nekem úgy tűnik, hogy van ehhez valami egyéb kötődése, de whatever, a szívem vérzett, hogy a Tanárúr kétszer is mondta a nevét(egyszer névsorolvasáskor). bár rám meg hálásan nézett mikor kinyitottam az ablakot bibibí. cserébe morcosan hagytam ott a termet, ami nálam nagy nagy ritkaságszámba megy. és most elolvasok egy könyvet, akkor is ha beledöglöm, illetve ha nem alszom, bár holnap este kilencig folyamatosan órám lesz. összegzés képpen arra jutottam, hogy sajnáljunk engem!