Fél négy. éppen ideje, hogy ne magamon töprengjek, meg azokon a dolgokon sem, amik végül sosem lesznek. (na ez milyen szerkezet volt?) hanem például azon töprengjek, hogy hogyajóistenbe fogok én holnap reggel tízre a naphegytérre érni? hogy?

Kis esti érzés.

Nem tudom hogy van az, hogy fél öt van, és több órás fetrengés, felkelés, naplóírás, visszafekvés, fetrengés, sms írás, fetrengés után, most mégis itt ülök, az ain't no sunshinet hallgatom végtelenítve, és rémes dolgokat érzek. egy olyan fantasztikus este után, mint a mai.. de mit este? olyan két nap után, mint ez a hétfő-kedd? hogy van az, hogy sosem elég semmiféle csoda az életembe? hogy lehetek összefacsarodott szívű olyan dolgok után, amitől még a bőrömön is érzem a szikrázást?

Vegyessaláta.

csütörtökön egy félistennel csináltam interjút a műcsarnok teraszán, tegnap meg 40 fős családi banzájban mísszel szívtam a cigarettámat, ezzel az úttörő cselekedettel megbolygatva a családi környezeten kívül ugyan dohányzó fiatalabbak lelkivilágát. súlyosbítva azt, ami amúgy is, még elmentünk az akácfába Jane-nel és jól megadtuk a módját, annyira, hogy egy kétszer húszperces, az utcán hangosan veszekedős-sírós telefonálás, meg egy elevenembe vágóan alturista sms megírása is belefért. juhé. mostmeg rémes rémes katzenjammer.

Itt minden olyan kúl.

Jaj kicsi blogom úgy hiányoztál egész nap. itt minden olyan megnyugtató és vidám, mint amennyire én annak szeretném képzelni. pedig voltam ma Jamie akusztikus koncerten is, csak hiányzott, hogy énekeljék a fülembe a vokált. Például az is.

mú.

vannak dolgok, amik összetörk a szívemet akkoris, ha nem is érzek semmit.sajnálom, kérlek, ne haragudj rám.

WhatKindOfMagicMushroom?

ha egyet kívánhatnék, akkor most nem azt kívánnám, hogy legyen egy kerékpáros, borral rendelkező, olvasós, koncertrejárós fiúm, sem azt, hogy pesten legyen egy lakásom, nem kellene sokmilliós ikea utalvány, se kiskutya, se országúti bringa, nem kéne nekem semmi, csak egy kibaszott új élet.

Ihajcsuhajdia. Katzenjammer.

Hát jól megünnepeltük a St. Patrick's dayt, nem volt gyenge eresztés. De most megpróbálom összetartani a sejtjeimet, főleg buski tájon, mert ott nagyon nagy problémákat érzek. Meg kicsit mellekas magasságban is.

Nohát.

Amúgy ma a nagy betegen orrvérezve fetrengésben olvastam a Szederbor című könyvet és találtam benne egy tollpihét, ami újra előhozta belőlem a tegnapi 'valami jó fog törpénni' érzést és aztán meg rájöttem, hogy mikor olvastam utoljára ezt és mosolyogva megsímogattam a pihét, majd visszaraktam a helyére.

Suck. <3

Az én labdáimat csak lecsapni tudják, elkapni nem.

Ígyvolt.

Máshogy nem tudom elmondani, de hazaértem.