Kis esti érzés.

Nem tudom hogy van az, hogy fél öt van, és több órás fetrengés, felkelés, naplóírás, visszafekvés, fetrengés, sms írás, fetrengés után, most mégis itt ülök, az ain't no sunshinet hallgatom végtelenítve, és rémes dolgokat érzek. egy olyan fantasztikus este után, mint a mai.. de mit este? olyan két nap után, mint ez a hétfő-kedd? hogy van az, hogy sosem elég semmiféle csoda az életembe? hogy lehetek összefacsarodott szívű olyan dolgok után, amitől még a bőrömön is érzem a szikrázást?