Úristen mennyi mindent kell mondanom! Ilyenkor minden összesűrűsödik, énis olyen masszává válok, mint a vodkás Gummi-Bärchen a műzlistálban. a fiúk meg a kocsmák keverednek a napjaimban, csak A vörös állandó, meg a Zitronen Gösser.
Kalózos-Dűrerkertes-hétfő, TrueLoveos-Kertemes-kedd, Csipetcsapatos-Gödrös-szerda. persze ma sem itthon ültünk, a MagyarParancsot olvasgatva osztani a hellokat a Gödörben, Szeffós kabalaállatunkkal találkozni, hallgatni a multikulti muzikot, szinte otthonos érzés. nem szinte. az is.
otthonosabb mint a HomeSweetHome, ami a hétvégémet már messziről lesi, habzó szájjal, véreres szemmel. várja, hogy hazamenjek és a maradék jókedvemet --amit az eddig felsoroltak kemény munkával összekaparanak-- is felzabálja. kitartás Hawkins, addig még sokat kell aludni.
