Meekora Notlike!

Ha a deficitet szeretném innentől valaha is definiálni, örökké ez a hét fog eszembe jutni.
Mind emocionális, mind financiális szinten durvát alkottam, már a szerdai nap után egy tulajdonképpeni romhalmaz voltam, amit valószínűleg az ordenátor multiplex mennyiségü alkohol elfogyasztása is okozott, de hát a mellkasi fájdalmakért viszont, már ott sem tudtam azt az álnok abszintot hibáztatni. az egész csütörtöki napot hősiesen rááldolztam a revitalizálódásra, regenerálódásra vagy ki tudja mire és valóban, tegnap már megint egy igazi white minimal designos cuki színfoltos világban ébredtem, ahol én voltam a hercegnő kis tütüben és koronával a fejemen! aztán igazából nem tudom hol futottam, futottunk vakvágányra, de már csak az a mondat járt a fejeben, hogy nem így képzeltem el én azt, ha ő átlépi a küszöbömet, jaj de nem így. de be kell látnunk én vagyok a világ legerősebb ex hercegnőcskéje, mert nem sírtam, de nem ám, csak vettem a nagy levegőket és.. de mostantól másképp lesz. tényleg. nincs summázat, csak ez a félvállról idevetettnek tűnő ígéret, amit ha belegebedek is meg kell tartanom.

Lémrocksztár. Nemrocksztár.

Néha azért belőlem is elfogy a lelkesedés na, de nem túl gyakori ez hálistennek, én sem viselném jól. Depéldául sokkal rocksztárabb lennék, ha függetleníteni tudnám az érzelemvilágomat attól, hogy kocsmázom-e kedd este vagy sem. Háromnegyed órája kéne hazaérnem, sokkkal jobban lennék. Nyilván az alkohol hiányzik. Nyilván.

SolarPower.

Olyan kis dinnye vagyok, hogy miközben nem történik az ég világon semmi de semmi, de annyira, hogy a nihil a lávlájfomhoz képest egy zsúfolt kis játszóház, annak ellenére én komoly emocionális hullámvasúton érzem magam. Igazán megkomolyodhatnék már végre egy kicsit.

Like. Fun.

Azért a mai napban több 1rupee-val jelölt dolog is volt, ilyen a SajtósBarinővel tartott ebéd meghosszabbítva az utolsó 'szavazz a HÖKre!' mondatokkal, hogy a SzabóErvinben ma leültem és egylevegőre elolvastam egy könyvet, hogy végre egyedül tudok lenni egy kicsit a kecóban, no meg, hogy a kémeim jelentették, amint a KerékpárosFiú skypeon vett részt egy megbeszélésen, mögötte narancssárga volt a fal, a plafon fehér és dekor elemként szolgált valami nagy növény, feltehetőleg fikusz. természetesen ezek számomra létfontosságú információk (not), ettől úgy érzem, hogy közelebb kerülünk egymáshoz. építsük azt a pszichoblogger képet, csakígytovább!

Mitmondhatnék?!

Sztárallűr vagy sem, az én drogom ez a fiú!

Spring!

Ha már így sárgára festettem a körmeimet, ami ugye a tavasz egyértelmű jele és már nem a fókaháj hőháztartású pulcsimat veszem a bőrdzsekim alá, akkor azért igazán elvárnám, hogy mások is érezzék a tavaszt és járjanak bringával! ha meg bringával járnak, akkor ne kerüljük el egymást folyton. Ja amúgy Nap vagyok, rocksztár, szavazz rám!

Analízis.

Most, hogy így az összes személyiségem kielemződött Tucat által, most még sokkal nagyobb kanállal fogom enni az életet, mert miért ne és például a KerékpárosFiú bringájára is ráugrom, akit elneveztem Zoogienak, mert ez van ráírva. Sokat agyaltam rajta. Olyan is lett.

Life's good.

Van bennem most egy kis spleen, de nem is slpeen hanem inkább fásultság így az online világommal szemben, de sebaj mert IRL meg megyek a farkam után, na jó ha nem is a farkam után, de legalábbis a szivárványos lepkekakis csillogószemű szívem után csavargok folyton. jajj jajj mindig csak ez az önhelyesbítés, mi lesz így a spontán gyönyörű mondatokkal?

meghagyjuk mondjuk a rövid sweet levelekbe.

Szivárvány és lepkekaki.

Szóval most jut eszembe, hogy mit szerettem annyira a biliárdozásban. Igen, a KerékpárosFiúk kerékpáron edződött gyönyörűséges fenekét, még akkoris, ha nagyon nagyon csúúnyán kikapok. megagigalike! ami miatt itthon a lakótársaim már végképp kiakadnak tőlem, mert ugribugri, rózsaszínködös, teliszájjalvigyorgós kis boldogsággombóc vagyok. jaj ezt a fiút receptre kéne nekem írni.

Bysikkel. Eső. Fun.

Hazafelé a szakadó esőben, mikor már annyi sár volt a feltűretlen nadrágszáramon, hogy érezhetően nehezebb volt vele tekerni, mint a másikkal, akkor olyan mosolygós biciklis sztorikkal szórakoztattam magam, hogy a legutábbi ekkorasárban bringázáskor szégyenszemre hirtelen nem tudtam merre van egy utca, megálltam megkérdezni egy fiút, aki útbaigazított, aztán letörölt az arcomról egy sárcseppet. so sweet.

Most meg hazajöttem és beállítottam a lovat a kádba és elkezdtem lecsutakolni, csak közben megéheztem, meg smsírhatnékom meg bloggolhatnékom lett, de majd minnyán folytatom, mert egész héten azon sírt, hogy a KerékpárosFiú bysikkelje milyen szép tiszta és ő meg milyen kis retkes, biztos nem is szeretem. úgyhogy most megszeretgetem, holnap meg elviszem apához nagygenerálra. ráfér.

Egyenleg.

Aztán ma ilyen nagyon vegyes day van, mert összecipzárazatlan kabáttal tekertem suliba ami kúl, ami szintén kúl az az, hogy KerékpárosFiú is bringával jött végre, ráadásul nem is akármilyen bringával hanem felújítottal: szép új sárvédőkkel és bandázzsal. Ha jobban összeszámolom akkor ennyi jó történt a napomban összevissza, úgyhogy inkább átkeresztelem a vegyes dayt szar dayre.

A szar rész ott kezdődik, hogy én vagyok a leglúzerebb röpin, amihez nem vagyok hozzászokva. A második fúj dolog meg akkor volt, mikor az utolsó órán volt egy gyönyörűséges lány, akinek sokkal jobb hozzászólásai voltak, bár nekem úgy tűnik, hogy van ehhez valami egyéb kötődése, de whatever, a szívem vérzett, hogy a Tanárúr kétszer is mondta a nevét(egyszer névsorolvasáskor). bár rám meg hálásan nézett mikor kinyitottam az ablakot bibibí. cserébe morcosan hagytam ott a termet, ami nálam nagy nagy ritkaságszámba megy. és most elolvasok egy könyvet, akkor is ha beledöglöm, illetve ha nem alszom, bár holnap este kilencig folyamatosan órám lesz. összegzés képpen arra jutottam, hogy sajnáljunk engem!

Ilyenjónapotjaaaj!

A Maslow piramis fontosabb lépcsőit átugorva egyből a csúcson kezdek és a mardosó éhség ellenére hipergyorsan világgá kürtölöm (ez jelenti számomra az önmegvalósítást? omg.), hogy végre végre iskola és hogy a mai napon több szippiszuppi dolog történt velem összesen, mint az elmúlt egy hónapban, pedig ebbe beleszámoltam a karácsonyt meg a szülinapokat is. Például felvattam a sárszoknyát ami szuperül szuperál, egy szem folt sem volt a fenekemen, aztán mindenféle új klassz óráim és tanáraim voltak, őszintén szólva asse' tudom hova kapjak, mit említsek annyi jó volt. hogy csak néhányat mondjak a reggel 8.00tól este 20.10ig tartó időintervallumban lenyomott 7 órámból, például az első órán a tanárúrnak olyan szexi táskája volt, hogy nem győztem csorgatni a nyálam és persze nem átalltam ezt elmesélni KerékpárosFiúnak sem, aki egyértelműen egyetértett, amivel pluszban belopta magát a szívembe, aztán volt trépadlós tesiteremben órám, mint kiderült, aki nem mozog az felejt, de nembaj én előtte is, utána is bringával tolom, ezt azért csak jelent valamit, nem?! erről jut eszembe, hogy hát azért a lényért, aki meggyőződésből nem vesz autót és ezért kerékpárral jár, hát azért ne rajonganék pont én? majd pont. nanű. szóval a lelkem kilehelem a nap végére, de egy shake felráz! és egyébként is, nekem ez az iagzi élet. tudom beteges, de szedek rá gyógyszert és kapok szurikat: előbb utóbb elmúlik.

WinterMoveTheFuckOn. Vagy majd ha elolvadt a hó.

Szóval Miskolcon hajnalban elkezdett esni a hó és csak esett és esett és esett, mondhatnám amolyan Micimackósan-poliszindetonosan és én meg arra gondolok, hogy Annalight biztosan örül ennek a sok szép hópihének, mert milyen lájk már. Mondjuk most én is érzem, hogy a világ olyan, mint egy tündérmese, ha azt leszámítom, hogy a telefonommal lefotóztam a havas tájat, hogy majd megmutathassam a pszeudofiúnak, hogyha hazajött. Mindenesetre szép.

What kind of Owl?

Valamit egyébként nemjól csinálok, mert az elmúlt három hétben reggel 6körül feküdtem le és aludtam délig, persze már ez se kúl, de tegnap este miután találkoztam a világ leggyönyörűbb órás-kerékpáros úriemberével (megintcsak balladai homályba vész, hogy ő, a kerékpár, netán az óra a leggyönyörűbb, de én arra tippelek, hogy mindegyik) már kettőkor ágyban voltam, hogy na én reggel apával korán jövök haza, aludni kell, mert apa nem tűri a szunyókálást a kocsiban, mert az antiszociális, hiszen ő úgy unatkozik, számoljunk inkább bambikat. picit eltértem a lényegtől, de szóval tegnap 2-7ig vergődtem, hogy demostmár tényleg alszom, de mostmár tényleg, mire sikerült tényleg elaludnom. nagy szerencsémre két órával később már kelhettem is, hogy let's go to the disco Miskolc. ma meg délután öt körül ledőltem pihenni, hogy na én fári vagyok, aztán mitadisten egy órája keltem. notlike notlike hátán. hú, aki bírta követni, hogy mikor aludtam meg mikor nem, annak maxirespect(mondokénilyet?!).

Fiú. Like. Problemen.

Olyan igazságtalan a világ, hogy a kerékpáros fiút, már a nyakáról is felismerem és még sokkal igazságtalanabb, hogy a nyakától is jókedvem lesz. hátmég ha fecsegünk is.