Ilyenjónapotjaaaj!

A Maslow piramis fontosabb lépcsőit átugorva egyből a csúcson kezdek és a mardosó éhség ellenére hipergyorsan világgá kürtölöm (ez jelenti számomra az önmegvalósítást? omg.), hogy végre végre iskola és hogy a mai napon több szippiszuppi dolog történt velem összesen, mint az elmúlt egy hónapban, pedig ebbe beleszámoltam a karácsonyt meg a szülinapokat is. Például felvattam a sárszoknyát ami szuperül szuperál, egy szem folt sem volt a fenekemen, aztán mindenféle új klassz óráim és tanáraim voltak, őszintén szólva asse' tudom hova kapjak, mit említsek annyi jó volt. hogy csak néhányat mondjak a reggel 8.00tól este 20.10ig tartó időintervallumban lenyomott 7 órámból, például az első órán a tanárúrnak olyan szexi táskája volt, hogy nem győztem csorgatni a nyálam és persze nem átalltam ezt elmesélni KerékpárosFiúnak sem, aki egyértelműen egyetértett, amivel pluszban belopta magát a szívembe, aztán volt trépadlós tesiteremben órám, mint kiderült, aki nem mozog az felejt, de nembaj én előtte is, utána is bringával tolom, ezt azért csak jelent valamit, nem?! erről jut eszembe, hogy hát azért a lényért, aki meggyőződésből nem vesz autót és ezért kerékpárral jár, hát azért ne rajonganék pont én? majd pont. nanű. szóval a lelkem kilehelem a nap végére, de egy shake felráz! és egyébként is, nekem ez az iagzi élet. tudom beteges, de szedek rá gyógyszert és kapok szurikat: előbb utóbb elmúlik.