Bysikkel. Eső. Fun.

Hazafelé a szakadó esőben, mikor már annyi sár volt a feltűretlen nadrágszáramon, hogy érezhetően nehezebb volt vele tekerni, mint a másikkal, akkor olyan mosolygós biciklis sztorikkal szórakoztattam magam, hogy a legutábbi ekkorasárban bringázáskor szégyenszemre hirtelen nem tudtam merre van egy utca, megálltam megkérdezni egy fiút, aki útbaigazított, aztán letörölt az arcomról egy sárcseppet. so sweet.

Most meg hazajöttem és beállítottam a lovat a kádba és elkezdtem lecsutakolni, csak közben megéheztem, meg smsírhatnékom meg bloggolhatnékom lett, de majd minnyán folytatom, mert egész héten azon sírt, hogy a KerékpárosFiú bysikkelje milyen szép tiszta és ő meg milyen kis retkes, biztos nem is szeretem. úgyhogy most megszeretgetem, holnap meg elviszem apához nagygenerálra. ráfér.