Miután ma indokolatlanul nagymennyiségű norvég jazzt erőltettem le a szüleim, a faszt, az itthoniak (már lassan megbolondulok itt a hivatkozójelzők kapcsán) torkán, megnéztem az eszter hagyatékát (amiben biztos vagyok, hogy végigolvasni nem bírtam volna ezt a vergődést, de így lájtosan jó volt), aztán elmentem fél kettőkor sétálni, mert havazott és narancssárga volt az ég (és a világon a tigrisek a legjobban a narancssárga színű eget szeretik).
Ez egy zárójelektől érdekesedő bejegyzés lett. ja és a petőfin csináltam hóangyalt. akkor ezt most zárójelbe teszem. ( ja és a petőfin csináltam hóangyalt.)

Úgy szeretem a télnek azt az illatát, ami már majdnem füst, de még nem, mert még tél.

Szóval ma csodálatosságos napom volt! mert ömlött a napsütés, de tényleg, ömlött. én meg kávéztam a Pocakkal, meg megnézte a fenyőőt. aztán ebédeltünk a vásárcsarnokban csapiban, A Vörössel ettünk végre töltött káposztát, AkiNemAlsziknak meg csináltam állarcot árnyékból. az esti vásárlásnak pedig az lett a vége, hogy holnap veszek egy új csízmát és itthon meg baileys van welcome drinknek.
remélem egy tanárom sem olvassa a blogomat, mert a kezemre fognak csapni, hogy miért nem a karakterekkel szöszmötöltem.

Teacup.

Mindig olyan nehezemre esik ráírni, egy olyan érzelmileg jól sikerült bejegyzésre, mint ez a mostani is volt. De hát milyen érdekes, hogy mikor elkezdett megérkezni a jóidő, onnantól az egész szutykos-hideg-párás-ködös-esős őszön és télen átívelő monopol hatalma az állandó teaivásnak egészen megszűnt és ávették a helyét a limonádék, szörpik, macifröccsök és egyéb soft drinkek. Aztán egy napja esik az eső és én a második teát főzöm. Szerintem a csontighatoló szürke hideget próbálom feloldani ezzel a jó meleg sárgadinnyés teával. I hope it will work.

Ki hova mehet.

Ma azzal indítanám a napot, így hajnali háromnegyed kettőkor, hogy mostmár elmehet a hó a halál faszára, de tényleg, én egész sokáig egész jó pofát vágtam hozzá, főként annalight kedvéért, de mostmár igazán elég. Aztán nemtom mivan ezzal az ösztöndíjjal meg a problémáival, de ha arrafelé vannak problémák, akkor azoknak is ugyanezt üzenem.
Amúgy mostmár 3ember PokeBackel fészbúkon, visszavonhatatlan ördögi kör, ők mondjuk maradhatnak.

Pancsipancsi.

Azon gondolkodtam, hogy elmegyek fürdeni, mert tisztára befeszültem ettől a 'felvettek_nyomtatottsajtóra_milegyenakkor_azösszeskreditemmelinnentől' dologtól (bújtatott önfényezés) és olyan jólesett most arra gondolni, hogy Sandyt is lemostam ma szép tisztára. Megérdemelte már szegénykém két nap masszív latyak után.

Hóhóhátán.

és csak esett, és esett, és még mindig csak esett.

WinterMoveTheFuckOn. Vagy majd ha elolvadt a hó.

Szóval Miskolcon hajnalban elkezdett esni a hó és csak esett és esett és esett, mondhatnám amolyan Micimackósan-poliszindetonosan és én meg arra gondolok, hogy Annalight biztosan örül ennek a sok szép hópihének, mert milyen lájk már. Mondjuk most én is érzem, hogy a világ olyan, mint egy tündérmese, ha azt leszámítom, hogy a telefonommal lefotóztam a havas tájat, hogy majd megmutathassam a pszeudofiúnak, hogyha hazajött. Mindenesetre szép.

Winter Move The Fuck On.

Amúgy annyira unom már ezt a latyakos, hamarsötétedős, szeles időt, hogy úgydöntöttem, kényszerítem az időjárást, hogy jöjjön a tavasz, így felvettem a csörgős bokaláncom és kifestettem a körmeimet sárgára (mindkettő egyértelműen a nemtél évszakok jele). Annyira erős mondjuk nem vagyok, hogy a kiscipőimet is felvegyem a lakáson kívül, mint kényszerítő tényező, azzal inkább megvárom míg megtörik az időjárás akaratom nyomása alatt.