Miután ma indokolatlanul nagymennyiségű norvég jazzt erőltettem le a szüleim, a faszt, az itthoniak (már lassan megbolondulok itt a hivatkozójelzők kapcsán) torkán, megnéztem az eszter hagyatékát (amiben biztos vagyok, hogy végigolvasni nem bírtam volna ezt a vergődést, de így lájtosan jó volt), aztán elmentem fél kettőkor sétálni, mert havazott és narancssárga volt az ég (és a világon a tigrisek a legjobban a narancssárga színű eget szeretik).
Ez egy zárójelektől érdekesedő bejegyzés lett. ja és a petőfin csináltam hóangyalt. akkor ezt most zárójelbe teszem. ( ja és a petőfin csináltam hóangyalt.)