de csak nem hagyhatom szó nélkül, hogy az apukámmal megint a kiadóban kocsmáztunk, mikor belerohantunk Jackbe – legalábbis a MagyarParancs fotósába, aki úgy néz ki mint Jack – illetve az apukám a saját szájával dícsért meg, a jelenlétemben, amitől megint csak fülig szaladt a szám. az, hogy az egész exKecót kitakarítottam, és hogy most hullafáradt vagyok az mind lényegtelen, mert megint imádom Budapestet!

Amikor augusztus 20-án itthon neglizsében rohangálok a rekkenő hőség miatt, akkor egy pillanatig azért elcsodálkozom, mikor a földszintről elkezd ordítani a Hull a pelyhes fehér hó disco változata. aztán hálát adok az elsejei költözésért.

van ez a tv az albérletben. nagyon jó kis tv. gekkólány tvje.
mondjuk mióta nyári szünet van a hetihetesben, azóta nem volt bekapcsolva. ma úgy megkívántuk ezt a képernyőt bambulást – előre mondom, rossz ötlet volt –, de negyed órán keresztül kellett keresnünk a távkapcsolót. aztán meglett. a tv tetején volt. nagyon jó kis távkapcsoló. mi meg nagyon okosak vagyunk.

Mi a csel?

miután a legutóbb rájöttem, hogy a muslicák belehalnak a borba, gondoltam teszek ki nekik éjszakára csapdát (szörp meg bor egy tálkában),de egy sem fulladt bele, én ezt nem értem. valószínűleg már az összes buta muslica meghalt és csak okosak maradtak. vagy szimplán evolválódtak.

Részeges dög.

de a muslincák nem a szörpit szeretik, hanem a bort. az üvegbe is belehaltak egy páran.

Háhá!

Napok óta gondolkodom, hogy hogyan lehetne a barackokkal beköltöző muslicákat kitelepíteni a lakásból, de szerencsére megoldódott a problémám. megvan a csapda! a tegnap esti fjordozás-dohányzás-roséfröccsözésből megmaradt szörpis-borospoharakba ma reggelre olyan szépen belefulladtak, hogy öröm nézni!

Ps.:

A vörösnek üzenem, hogy a vajaskenyerek alapján megint ideje van takarítanunk, mert nem esik jól a földről enni.

Those damn signs!

Mert az egy dolog, hogy leszakad a tányéros szekrény a konyhában, gondolom még a legrendesebb házban is megesik. de az, hogy az összes kis színes tányérunk megmaradt, az a csodával határos jelenség, ami azt jelenti, hogy az élet mégis gyönyörű. ámbár a két ikeás vendégtányérom –amiből ha szépet eszünk szeretek enni– eltört, (meg még vagy negyven feszítettüveg is). szóval azért a következő pénzből kell egy tányérszett. ez is jel. tudjátok hogy megy ez.

To do.

Két dolog törpént az elmúlt pár percben: beleharaptam egy valószínűleg szappanból készült rózsaszín rúdba, amit én gumicukornak néztem. ez egy igazi Nap-csapdba volt!
A második pedig, hogy A vörös elutazása előtt annyira teleírta nekem a fürdőszoba tükröt, hogy az utolsó sorban még volt ereje megkérdezni, hogy hogy fogja így kifestani magát. kis ügyes.
ja és csináltam todo listát is a hétre míg A vörös nincs itt. például ilyenek vannak rajta: kifesteni a körmöm, szakdolgozat, szakirodalom, játszani a neverhooddal, rendberakni az iTunesomat, napozni, eladni a biciklim. remélem ez nem fontossági sorrend!

Őrület a Coke Clubon!

Amúgy sweet volt tegnap az őrület a coke clubbon. mondanám, hogy ha fizetnének se mennék le ennyi sznob közé, de ingyen is megtettem, úgyhogy talán túlzás lenne.. de semmilyen körülmények között nem fizetnék a fehérhomokjukért, a szar zenéjükért, még a kultumissziójukért sem, pedig könyvet is loptam, aminek fantasztikus a prológja!
szóval a hökösök szintén sweetek voltak, meg eszembe jutott az is, hogy kedvelem a kalózt.
így van ez jól.
az ákos koncert, ami első örömömre véletlenül tegnap volt, inkább ne lett volna, mert akkor nem kell beleütköznöm az úriember nagy arcába, meg ebbe a menőzésbe, amitől sajnos rendesen rosszul lettem, még harcsaveronikát sem hagyta énekelni, pedig a próbán végig azt hajtogatta, hogy mi majd csak kísérni fogjuk.
utolsó napirendipontuk a bejegyzésben, hogy azt álmodtam, hogy Farkas, a felsőszomszéd –aki dobálni szokott krumplival, meg egyebekkel–, otthon is elkezd velem veszekedni, hogy hangosak vagyunk (damn his vulcan hearing!) mikoris arra ébredtem, hogy az ablakom alatt ordít valakinek, hogy milyen csövet hozzon hova. betüremkedik a világ a dreambe.

Ez kattant.

"Szia tibi vagyok ha a héten nem szavarod el anitat feljelentelek egész héten kiabalnak"*
tegnap scrabble-öztünk és színes gofrit sütöttünk. aha. értem.

*az smst helyesírási és tartalmi hibákkal együtt közli a szerző

O those tidy girls!

Amikor azért takarítunk ki, mert a földről már nem esik jól megenni a leesett mogyorót, akkor most az pontosan mit is jelent?

Reggeli morgás.

Én egyébként olyan toleráns kis sütiformának tartom magamat, mert ha fel is idegesítenek a népek, egész sokáig nem szólok, még mosolyogni is szoktam, de azért a ma reggel lassan kiveri nálam a biztosítékot.
Reggel miután A vörös elment dolgozni (nemtom mennyire érződik ez, de ő nem a fiúm –mert akkor valószínűleg több szexjelenetben szerepelne–, hanem a nyárra beújított lakótársam és egyben gonosz ikertestvérem) még próbáltam aludni egy kicsit. De háromnegyed nyolctól fél tízig kaptam egy smst, elkezdtek a szomszédban valamit nagyon kopácsolni, anya hívott telefonon, majd a kopácsolás iszonyat brutál fúrásba ment át, úgyhogy asszem végleg feladtam. És csak a fal választ el attól, hogy pejoratív tartalmakkal megtöltött szentenciákban melegebb vidékre küldjem el a furkálókat.

Jóféle.

Közben rájöttem, hogy azt akartam elmesélni, hogy nekünk van a legkúlabb gangunk az egész házban, mert összevissza egy bringa parkol még a harmadikon, azon a hármon kívül, ami a mi folyosónkon van.

Megnyulatkozom!

Mit ad isten, a világ alakulása abba az irányba fordult, hogy mégsenem vagyok egyedül péntekig, hanem azzal a tudattal feküdtünk le tegnap este én meg A vörös, hogy neszeneked világ! mától ő itt lakik! Mastercard érzés. Amúgy voltunk tegnap Mitsourán, ami azóta is nullahuszonnégyben fut az iTunesban, mert igen, olyan észveszejtő volt, hogy még a csontjaim is, a lány egyenes hangjának mentén akartak nőni. most folytatódik a csodavilág, mert megyek a vásárcsarnokba zöldségeket szimatolni, símogatni. WonderLife!

Rosszkislány.

Péntekig egyedül vagyok a kecómban, úgyhogy ma rosszalkodni fogok:

a lakásban fogok biciklit szerelni.

Este.

Épphogycsak éjfél van és a kecóban mindenki lefeküdt aludni, engem kivéve persze. mondjuk én jól elvagyok itt, a posztpadlizsánkrémesszendvicsízzel a számban, a ps. i love you eredetinyelvennel (köszönet és hála érte Jane-nek) meg az örökös álmodozásommal. egyszer megálmodhatnám már, hogy mit kéne hosszútávon kezdenem az életemmel, mert a melyik újságnál akarsz dolgozni, nemakarok újságnál dolgozni, akkor minek vagy nyomtatott sajtószakirányon dialógustól még mindig ráz a hideg.

Űberkúl!

Be vagyok pörögve! Forróvízzel zuhanyoztam, ordenátormultiplex módon süt a nap, havelovewilltravel megy a youtuberepeatben, megyek megdögönyözöm a huncut kistesómat, este nyomunk egy szolíd partytimeot a baribarikkal.

emberek szeressetek élni ti is!

Kecó. Fun.

Lakótárslány: -hoppá, láttad ezt a kétcentis hó réteget a mélyhűtőben?
Nap: - hát igen, utoljára akkor volt leolvasztva, mikor nem volt áram. azóta meg beköltöztek a pingvinek.

Have a good day!

Éssss kik a best lakótársak ever?! A fiú, aki munkából úgy jön haza, hogy vadászott nekem kalácsot, én meg húsvéti terüljterülj asztalkámmal vártam. Ó be szép is vagy CandyLand!