2010. április 20., kedd

Este.

Épphogycsak éjfél van és a kecóban mindenki lefeküdt aludni, engem kivéve persze. mondjuk én jól elvagyok itt, a posztpadlizsánkrémesszendvicsízzel a számban, a ps. i love you eredetinyelvennel (köszönet és hála érte Jane-nek) meg az örökös álmodozásommal. egyszer megálmodhatnám már, hogy mit kéne hosszútávon kezdenem az életemmel, mert a melyik újságnál akarsz dolgozni, nemakarok újságnál dolgozni, akkor minek vagy nyomtatott sajtószakirányon dialógustól még mindig ráz a hideg.