Máma. Zagar ZP.

Aztán persze itt volt ez a Žagar koncert, ami ugyan dübörgött a mellkasomban, meg bevilágította az arcomat, de - nem tudom- most érzelmileg nem volt olyan sok, amennyire szokott. hazafelé a ZPből jól megáztam, de valahogy nem bántam, nem volt kedvem morcogni, inkább csak mosolyogtam be a taxikba az esőből. csak ne rettegnék annyira a jövőtől, olyan szép életem lehetne, tele napsütéssel, meg bringás fiúk fenekével, meg hasonló jó dolgokkal.