Vallomás következik. Életem első olyan gossip girl partyjában voltam, ahol volt kihívás. a leendő kulturális alelnök durván demagóg klasszikus kultúra elfogultságával vitatkoztam több órán át (és még élveztem is) nagyközönség előtt. és olyan dolgokban, amik a végzős tananyag részei durván alulmaradtam, kortársban viszont baromira nem és kövezzetek meg, de ha több ilyen lenne, jobban szeretnék zöldkódos partyra járni.

Ha hamupipőke bálba megy, festheti feketére a körmeit?

Szóval lesz ez a huszas évek gólyabál dolog, amire így időközönként rápörög az agyam. szerintem – hogy stílusos legyek – őrületes lesz. charlestonos ruha, meg tollas fejpánt, hosszú kesztyűk, csipkés combfix, oldtimer autók. már csak egy tommygunos, nadrágtartós rosszarcú gengszert kell szereznem kiegészítőnek. nemügy.

Nemtudom értekeztem e már a végeláthatatlan küldöttgyűlésekről, gólyabálszervező meetingekről, újság megbeszélésekről és egyéb akármikről amikre járok, de valljuk be akármennyire is szórakoztatóak, néha az összes staind album sem lenne elég preventív, hogy ne folyjon ki belőlem a vér. mondjuk sokat dob a hangulatomon, ha van smartboard, ezentúl mindig oda kérek termet, ahol van, bár a megbeszélések szempontjából nem biztos, hogy effektív ha én firkálok meg lájkolok közben. le is fogom cserélni a 'kivetítőn vagy' gtalk statusomat 'smartboardon vagy'ra.

pedig arról akartam írni mennyire várom a gólyabált.

Cigaretta füst (hölgyeknek szigorúan szipkából), dzsessz zenészek a színpadon, charleston, rövidre vágott szoknyák és hajak (hölgyeknek újabb szintén: hullámosra fésülve), Chrysler cabrio! mindenhol árad a kecs, a stílus, dől a báj! BKFGólyabál2010 úgy várlak én!

Nemnagyon tudok elképzelni jobb szórakozást péntek estére, mint hogy hatórás maratoni hökgyűlést tartsunk pont egy cigarettányi séta-távolságban az ágyamtól. nem, még mindig semmi jobb nem jut eszembe.

Az a baj a napjaimmal, hogyha egyszer beindulnak akkor nincs megálllás. ilyen ez a budapest. miután ma sokat főszerkesztettem elmegyek a keletibe és puszit adok az érkező húspogácsának, meg az anyukájának, onnan továbbdobbantok financiális megbeszélést tartani az újsággal kapcsolatban, onnan továbblibbenek az mr2be (?!) a sajtospogácsákkal találkozni, mármint úgyértem a sajtós szakiránnyal. a következő libbenés hökös stratégiai megbeszélés, aminek ajánlom, hogy kezdődjön el időben, mert én kilenckor akármivan a jelenben fogok ülni a borommal és hallgatom a kiendét. szóval inkább mégse panaszkodom, mert ugyan teperni kell, de a végén van jutalomjáték.

Az elmúlt három órában azzal foglalkoztam, hogy kinek milyen papírja van, és hogyan lehetne fű alatt újat beszerezni, hogy megkapja a pontokat. milyen nagyon kár, hogy három és fél órája alszom. sick.

Egész nap kínlódni a szoctám elbírálással sokkal jobb érzés, mint gondoltam, mert egy csomó embernek pénzt adok elméletben. olyan melengető tud lenni a mellkasomban.

Ma reggel nyolctól délután ötig kábé ezer szoctám papírt vettem át, ennek okán kábé kétezerszer mondtam el a személyigazolvány-lakcímkártyafénymásolat, hatósági és övedelemigazolás kezdetű mondatomat, de azért a ma az este tízre elkészült paprikáscsirke nokedlivel felett, azért csak csak eszembe jutott, hogy milyen kis okos vagyok én, hogy nem fénymásoltam le a személyimet...!

Furcsa érzés, hogy így péntek este a négy órás hök maraton után, csak arra vágyom, hogy hazajöjjek aludni és elmondhassam a blogomnak, hogy vannak még buta lányok, akik azt hiszik, hogy még ma is nyár van és fedetlenül hagyják a lábujjakat!

Amikor kiderült, hogy TrueLove Brüsszelben marad babázni, leloptam az ajtajáról a nevét, hogy otthon kitehessem, de sajnamajna idő előtt elhagytam. nagy szerencse (mondom mostazegyszer!), hogy nem takarítunk a hökirodában, mert így ma, három héttel később, sikongva magamhozölelve találhattam meg.
aztán mostmeg azzal vádolnak, hogy én a tanárokra bukom.
nem is értem.
hát nem mindenki szerint őőrjítően szexi egy fiú, amikor áll és teljes magabiztossággal osztja az észt? ahw!

Ójaj boldogtalan nép!

Szóval tegnap délután véletlenül hazahoztam a hök kulcsot, ami rémes rémes érzés volt. ugyan felhívtam a portát, ahol megnyugtattak, hogy fél hét után nem nagyon jár oda senki nyáron, de én mégis mindig kicsit felnyikkantam, mikor a lakásban mászkálva összefutottam a békésen fekvő macis hökkulcsal. mondjuk valószínűleg most nyilvános önlebuktatást végeztem, de egye pék, már visszavittem és a portás néni nem is harapta le a fejem, hanem mosolygott.

Őrület a Coke Clubon!

Amúgy sweet volt tegnap az őrület a coke clubbon. mondanám, hogy ha fizetnének se mennék le ennyi sznob közé, de ingyen is megtettem, úgyhogy talán túlzás lenne.. de semmilyen körülmények között nem fizetnék a fehérhomokjukért, a szar zenéjükért, még a kultumissziójukért sem, pedig könyvet is loptam, aminek fantasztikus a prológja!
szóval a hökösök szintén sweetek voltak, meg eszembe jutott az is, hogy kedvelem a kalózt.
így van ez jól.
az ákos koncert, ami első örömömre véletlenül tegnap volt, inkább ne lett volna, mert akkor nem kell beleütköznöm az úriember nagy arcába, meg ebbe a menőzésbe, amitől sajnos rendesen rosszul lettem, még harcsaveronikát sem hagyta énekelni, pedig a próbán végig azt hajtogatta, hogy mi majd csak kísérni fogjuk.
utolsó napirendipontuk a bejegyzésben, hogy azt álmodtam, hogy Farkas, a felsőszomszéd –aki dobálni szokott krumplival, meg egyebekkel–, otthon is elkezd velem veszekedni, hogy hangosak vagyunk (damn his vulcan hearing!) mikoris arra ébredtem, hogy az ablakom alatt ordít valakinek, hogy milyen csövet hozzon hova. betüremkedik a világ a dreambe.

Lesz péz?

Beadtam a jelentkezésemet a köztársasági ösztöndíjra. nyilván az utolsó pillanatban kell minden ilyennek eszembejutnia, de lényeg a lényeg. mindenről szereztem papírt, kissé ugyan akadályozva őrült hökösöktől, akik viháncolva rohangáltak körülöttem, meg locsolták egymást vízzel –gondolom annak előjátékaképp, hogy holnap leőrültködünk a balatonra–, de lényeg a lényeg. amúgy kiderült, hogy tényleg jóarc vagyok, mert A vörös felhívta rá a figyelmem, hogy az átlagom mellett hökös vagyok, meg publikálok, meg végtére még szociális munkát is végzek. úgyhogy hello scholarship, im comming!

Bye bye baby, baby goodbye!

Betekertem a suliba, ami pang az ürességtől – a PR vizsga folyosóját kivéve –, bedobtam a könyveket a könyvtárba, aztán lecsattogtam a hökirodába megnézni, hogy hogy áll a multkori beázás. miután vízmentes környezetet találtam kicsit leültem gépezni és két meglepő dolgot is tapasztaltam: az általam beállított DreschMihály háttérkép még mindig megvan, illetve mind két mappám is: a Nap és a mi ez a rendetlenség az asztalon, ami tele van az összes hökös letöltött cucmákjaival. lapátoltam bele még néhány jpg meg doc filet és most jó hosszan integetek az iskolának, mert egy darabig hellosziaviszlát!
(hacsaknem keddenként továbbra is itt bandázunk TrueLove-val.)

Mellé.

Ma nem voltam ritmusban az univerzummal. a cirka nyolcórás érdemtelen höközés, a nemtanulás, az elmaradó dresch, az intimterembe vágó kiskocsma, az eső. mindettől ráz a hideg és présgépként nyomja a fejem és a mellkasom. próbálok a keddre fókuszálni, amikor az univerzum táptalaja voltam: azt lehetett vetni belém, amit csak elém sodort a szél, mindenből profitáltam. nembaj, már csak 12 perc és vége ennek a badhairdaynak.