Ójaj boldogtalan nép!

Szóval tegnap délután véletlenül hazahoztam a hök kulcsot, ami rémes rémes érzés volt. ugyan felhívtam a portát, ahol megnyugtattak, hogy fél hét után nem nagyon jár oda senki nyáron, de én mégis mindig kicsit felnyikkantam, mikor a lakásban mászkálva összefutottam a békésen fekvő macis hökkulcsal. mondjuk valószínűleg most nyilvános önlebuktatást végeztem, de egye pék, már visszavittem és a portás néni nem is harapta le a fejem, hanem mosolygott.