BangBangBang!

A MédiaMűhely sínen van, méghozzá úgy látom, hogy egy egészen jóféle csipetcsapattal. A vörössel megint főztünk: a csilisbab-fetásolivástepsiskrumpli-lasagna-padlizsánkrém láncot ma megfejeltük a mézesmustásros csirkével, ami valljuk be szintén lájk lett, ami azt jelenti, hogy egyértelműen le fogjuk győzni kajacstában a Sherpa-Iwiwen párost.
A tőlem sajnamajna száznyolcvan kilóméterre (néha több) hesszelő Húgomgyermeknek és Édesanyjának üzenem, hogy ha hamarabb fogom hallani Traki szájából azt, hogy Mrs.Hubbard (aki egy négyujjú meseszereplő), mint a nevemet, akkor nem szépen fogok nézni hanem csúnyán.
És mégvalami: holnap megyek a Liskalandról tudósítani a MagyarParancsnak és mint sajtós veszek részt a rendezvényen. how cool is that?!

Kilencedik fejezet - amelyben Malackát kiönti az árvíz

Tegnap, amikor hazafelé mentem, gondolkodtam rajta, hogy amolyan Malackásan inkább megfordítom az esernyőmet, beleülök és a HelaMamától kapott mostmár szokásosnak tekinthető segélycsomag egyik banánjával evezve hajózok inkább. mantráztam is magamban meglepőmódon vidáman, hogy esett és esett és egyre csak esett. erre ma jött a hír, hogy a Salvadorok is jobban tennék, ha bárkát építetnének, mert az udvaron térdig ér a víz. seráfütty kedves szomszéd, egyszer úgyis eláll és kisüt a nap!

Budapest ad!

Ha felejteni akar az ember hát fogjon két vöröset, vagy két salvadort, vagy ezeket átfedésben és másszon fel a várfalon a burzsuj ötezerforintos borfesztivál területére, lopjon pármai sonkás szendvicset, perecet, ákos palackozta soproni kékfrankost üveggel, nyolc poharat, amiből, legalább hat jusson el a lakásig és akkor minden jó lesz. főleg ha itthon a kalóz emailje vár.

CandyLand!

Ma végre megint Candy Landben ébredtem.
Annyira springtime van, hogy mire eltekertem az astoriáig, már tudtam, hogy percek kérdése és begyűrhetem a bőrdzsekimet a táskámba, különben nem élem túl az utat Heléákig. Amúgy ő meg Traktorka jól vannak, van új mutatvány is, mert a leányzó (már a kisebbik) tud traktorhangot kiadni, ami a blogeposzi jelzőjének nagy nagy öröm. illetve az egy éves már farmernadrágban és adidas sportcipőben tolta a kontentot az űberkúlkodást, ami a vékony talpú cipői után azt a bájt ajándékozza neki, amivel csak a birodalmi lépegetők rendelkeznek még az univerzumban.
Ja és persze a CandyLand életérzéshez hozzátartozik, hogy a hétvégén jön Sherpa, megyünk múzeumba és ma Ms.Salvador bringájával megyek színházba.

Slowdown. Lame or Casual.

Hova tegyem, hova tegyem ezt az egész estét? Őszintén? Kitudhassa?! Jaaaj. Nyávog és nyavajog, nyávog és nyavajog, pedig almost i'm in. De mint kiderült majdnem testvérek vagyunk, csak a te hajad vörös.

I'm in!

Majd elfelejtettem megosztani a világgal, hogy Sherpát (aki az este fénypontja, lévén, hogy miattam jött a tanyáról el) kiküldték az AkácfaSörözőből, mert 16 évesek 10óra után nem tartózkodhatnak a kocsmában. Ígyvanez. Lesz ez még ígyse!

Fakebook.

Böködnek a Salvadorok. Visszaböködök.

FániNájt.

Azért lássuk be csak sütnék én még hajnalegykor palacsintát ennek a két Salvadornak, mert az Eric Sumo koncertől lemaradás ellenére bort ittunk a borospoharakból, csatamezőt csináltunk a konyhából, könnyesre röhögtük magunkat és igazán igazán jóléreztem magam. azért csakmegnéznék én még egy két lakás és lakótársformát az életben. csak vicces lehet.