Kilencedik fejezet - amelyben Malackát kiönti az árvíz

Tegnap, amikor hazafelé mentem, gondolkodtam rajta, hogy amolyan Malackásan inkább megfordítom az esernyőmet, beleülök és a HelaMamától kapott mostmár szokásosnak tekinthető segélycsomag egyik banánjával evezve hajózok inkább. mantráztam is magamban meglepőmódon vidáman, hogy esett és esett és egyre csak esett. erre ma jött a hír, hogy a Salvadorok is jobban tennék, ha bárkát építetnének, mert az udvaron térdig ér a víz. seráfütty kedves szomszéd, egyszer úgyis eláll és kisüt a nap!