Amikor reggel jöttem a metrón – olyan jó, hogy újra vannak mesélnivaló metrós élményeim! –, mindenki olyan furcsán nézett, hogy félpercenként felröhögtem a nagyon komoly zenei kalauz könyvvel a kezemben. amúgy mostmár nem teszem youtuberepetbe a stay the same-et, hanem én replyolom, hogy minden kattintáskor érezzem milyen szánalmas, hogy megint ezt indítom el.