Tulajdonképpen ijesztő, mennyire rafináltak vagyunk. ő is, én is stratégaként éljük meg a kis életünket – lássuk be, van ahol ez tök hasznos, van ahol meg so fucked up!
mindenesetre mindig olyan hálás vagyok mindenért, de tényleg, és ezt csak azért merem itt így elmondani, mert tudom, hogy már ide se néz, a kis lusta, én meg a kis elkényeztetett. ejnye.

Atipikus lány vagyok, atipikus lány vagyok, hallgatnom kell a bölcsebb férfiemberekre, hallgatnom kell a bölcsebb férfiemberekre, nem írok rá, nem írok rá. Utálok mantrázni, utálok mantrázni.

Mivel mióta diplomás vagyok egy icipicit világítok a sötétben nem találkoztunk Mr. Kultantróval, ezért bevettük a legközelebbi kedvenckocsmámat, ahol – nemmellesleg holnap reggel kávézni fogunk a franciával – természetesen megjelent az egyik egybetűs férfiember az abc végéről. nincs tanulság, csak szemléltetni akartam, hogy milyen könnyen vagyok zavarbahozható és ezzel párhuzamosan milyen az én szerencsém.

És persze jártunk ma is errearra, puli mr.kultantróval, mika göndörkével ketten, patent meg exfőbérlővel és aztán a persze hometownban találtuk meg azokat, akiket nem is kerestünk. mert ott ült mormócka, meg az ő balachkája, azon reménykedve, hogy hátha arra tévedünk. és lőn! és persze pultosom is befutott, ujjával bordáim közzé, szemével mellkasom alá, papírgalacsinjával pedig a kérdőjelek erdejébe furakodott. hát ha neki ott jó, akkor legyen így. mindenesetre konspirátor-stratéga pozíciómat utálva, ám vállalva állok az úr színe előtt, a háttérben Apey szól, és csak a szoknyámat lengető szél jelzi, hogy az életem valójában nem animgif, hanem valóság, ami kicsit konstans.

Nem az az igazi dráma, mikor a hallgató Coelhot idéz a szakdolgozatában, hanem, mikor kihagyja a nevéből a H-t.

Mr. Kultantró igen lelkes konzulens, be kell vallani. sőt tisztelettel kell adózni annak, ahogy ő szorgosan korbácsol minket szóban, hogy hű szakdolgozói rabszolgaként legalább érezzük rosszul magunkat azért, mert nem tartunk sehol.
szinte már rendszeres konzultációidőpontos leveleiben akkurátusan megemlíti, hogy lusta dögök vagyunk, megfogunk bukni, mármár ezt olyan pontossággal, hogy többen gyanakszunk arra, hogy a "szakdolgozókat lebaszó sablon"t alkalmazza.
de nagyon rafkós ő, nem akar lebukni, mert évszakhoz alkalmazkodva cserélgeti a kezdőstrófát: Kedves Szakdolgozók! (a látszat, hogy ő igazából cuki) Csicseregnek a madarak, nyár van, ideje elkezdeni a szakdolgozatot. Vége van a nyárnak, nagy bánata van a cinegemadárnak,tényleg itt az ideje a szakdolgozat írásának . Tél van, esik a hó, sapka, sál, szakdolgozat. Ilyesmik.

Legalább énis kitalálhattam volna egy másfél soros címet, annyival is beljebb lennék.

Ma például egyedül maradtam az albérletben, amit első körben azzal ünnepeltem meg, hogy elmentem Mr.Kultantróval ebédelni a kőlevesbe,aztán beugrottunk a kedvenc könyvesboltomba, amit kifejezetten utálok, mert ha bemegyek egy könyvért kilenccel jövök ki. rémes.
második körben pedig azzal ünneplem, hogy enyém a vár, hogy ülök itt egyedül, iszom a forróteát és fújom az orromat. fuckyeah flu!

Majd' elfelejtettem, hogy a világ előtt nyilvánosan kijelentsem: Mr. Kultantró örültünk, hogy karácsonyoztunk! amúgy eztán majd gyakrabban említelek blogbejegyzésekben, mert az úgy klassz, ha indirekt módon tolom. mint például most is.

Fantastic Four!

Mióta nincs itthon A vörös, jobbára azzal töltöm a napjaimat, hogy rendezgetem a szekrényem, meg az iTunesom, meg csorog a nyálam Jackért a Men In Treesből, szóval semmi különös.

Azért mondjuk történnek lávli dolgok is, például a húspogácsa húgomgyermek már tudja mondani, hogy ane, na az vagyok én. meg annalájtal is ittunk hétfőn, most meg van ez a MagyarParancs, ahol az egyik cikkemre azt mondták, hogy ha nem jövőhéten zárna a kiállítás, amiről szól, még farigcsálnánk rajta egy kicsit és akár le is jöhetne. szóval ilyen apróságok vannak mostanság, ja, meg ma megyek veszprémbe parovstelarra!

Toscana!

Hétágra süt a nap, főfeladatköröm, hogy a Toscana feelingű kalapomban napozzam, ha nem esik nehezemre, akkor olvassak. közben vidám zenéket duruzsol a hangfal, én is duruzsolom őket. a ház ura kalapban, ingben füvet nyír. előttem lustán fekszik a balaton, de egy kérdésem azért maradt: hogy felejthettem el citromos gössert venni?!

Jézusom mennyi minden!

A végtelenségig ki tudok merülni, hazafelé szinte érzem, ahogy megy, szalad kifelé belőlem az erő. de ez nem baj, érzem, hogy ma mennyi minden zseniális vett körül --beszéljünk itt tanárokról, barátokról, szövegekről, beszélgetésekről, filmekről--, talán el is várható 13 és fél óra folyamatos iskolában üléstől. az meg, hogy zárásig világotmegváltunk a gödörben az meg a non plus ultra!

Sajtófotólike.

régvolt ilyen jó alkoholmentes napom!

Jajmilyennapomvoltma.

Osztán ma felhívtam az összes felnőtt ismerősömet (elég díszes társaság: barátok, apukák, tanárok) és épp egyik sem ért rám -legnagyobb sajnálatomra- de utána kaptam rózsaszín meg kék nyulas képet és Ms.Salvador azt mondta, hogy szerdán hamarabb jövök haza, sütök neked palacsintát aztán megduglak, amire nagy egyetértéssel bólogattam, hogy hát igen nekem is mondhatná ezt egy/a/néhány de inkább a fiú, meg elpakoltam a karácsonyt is dobozba, de nemtöltök fel ide több képet már, mert unom. azért a fészbúk pretty good stuff albumba csak belefér.

VizsgaidőSuck. Like.

Másodikkarácsonyt tartani, a fürdőszobában fészkelve skypeolni, levelet írni -tollal, papírra!- és az Indonéz Lovaggal hajnal háromkor csacsogni fészbúkon: mindent megér!

Mondjuk erről majd megkérdezném magam a holnapi döntés vizsgán is.

Tanárikar. Like.

Azt azért mostmár muszáj elmondanom, hogy lassacskán tendenciának tekinthető, hogy kikucorodok skypeolni a jéghideg konyhába (kesztyűben, sálban, pluóverben, kapucniban), nagyokat nevetek, majd egy óra múlva úgy jövök be az ajtón, hogy Jaj de szeretem én ezt a Mr.Kltantró-fiút.

Partiállat. TrueStory. Mr.Kultantró.

Remus az óriás shnauzer imádott buszozni. Elkutyagolt (éértitek?!) a végállomásig, leült, megvára míg jött a nyolcas busz. A buszsöfőrök már ismerték, néha két megálló között is megálltak, mert tudták, hogy Remus az óriás shnauzer fel akar szállni. Volt ám macskájuk is. A Gizi. Ő meg bukfenccezni szeretett. De Remus az óriás shnauzer, na ő imádott buszozni.

Nyuszizik. Szuszmákol. Kiskifli.

egy vasárnapesti beszélgetés folyományaként már napok óta szeretnék írni azokról a hősugárzókról, amik 36,6°-on fűtenek, a takarónk alá rakjuk őket és a legideálisabb formájuk a nagykifli. mert én kiskifli szeretek lenni.
már csak így van ez a kiflikkel: párban járnak és fűtőtestekként is funkcionálnak.

Dejó.

És nahát tényleg egyforma pulcsiban voltunk! :)

Fun. Partiállat. Bysikkel.

A legrákendrollabb estéjén vagyok túl az évnek, ahol egy hervasztóan rossz nap után hazafelé a tanári kar jobbarcabbik felével elmentünk sörözni és kaptam lámpát a bringámra, majd egy fals riasztás okán beugrottunk a morrisons2be ahonnan az ünnepelt már lelépett. Cserébe némi lakótárs power volt, aztán a szerájban próbáltunk enni, de nemvolt kedvem, majd az oktogoni gyrososnál mégicsak. amúgy lett megin' tollam is, ami szépséges és egyelőre bírja.
imádok a tanárokkal embernek lenni :)

ui.: az összes leg-es képzős szóba raktam szóközt részegen pl.:leg rákendrollabb és leg udvariasabb.
nyilván ez csak nekem érdekesség, de lehet, hogy már holnap nekem se.

A Tanári kar. Kúl.

Ez a mai nap ajajajjj de jó volt már megint.
Az élet csupa rajongás meg nagyszerű beszélgetés.