Olyan blogra való mondat az, hogy amikor a fogamzásgátló dobozából tépem le a csigának valót..

Nem tudom, hogy Lukenak szóltak e arról, hogy az interneten semmi nem marad nyomtalan, főleg nem az én fennhatóságom alatt.

A képek, amik a fejemben vannak, mindig gyönyörűek.
ha el kell képzelnem magam: süt a nap, suhanok a bringámmal, a szél lengeti a szoknyámat.
valami ilyesmit, vagy még ennél is jobbat éreztem, mikor reggel a baross utca-körút kereszteződésnél ő jobbra tekert, én meg balra. ilyen az, mikor el kell képzelnem magamat, valakivel.

A nap legepikusabb dialógusa:
– Nem bírom, ahogy harcsaveronika lefürdik a saját fényében, mikor áll a színpadon.
– Hát igen, két évig éltem vele.
#ciripp ciripp#

Azon gondolkodtam, hogy mikor az ember egy franciával találkozik, akkor az igazi rendez-vous?

Mivel mióta diplomás vagyok egy icipicit világítok a sötétben nem találkoztunk Mr. Kultantróval, ezért bevettük a legközelebbi kedvenckocsmámat, ahol – nemmellesleg holnap reggel kávézni fogunk a franciával – természetesen megjelent az egyik egybetűs férfiember az abc végéről. nincs tanulság, csak szemléltetni akartam, hogy milyen könnyen vagyok zavarbahozható és ezzel párhuzamosan milyen az én szerencsém.

ps.: ja, és bad luck lingerie nincs.

Bármennyire is nem vagyok rocksztár igazából, azért zuhanyzás után, fürdőköpenyben mezítláb állni a konyhában és a lábasból kiskanállal tolni a lencsefőzeléket, quite good. Ó azok a kócos éjszakák!