Ülünk egy páran az Ankerrel szemben és Görög meséli az újonnan megtapasztalt álmait. Cigizünk, sötét van, az ereszről hullanak az esőcseppek, sárga lámpafény, nagyon fáradt és összetört vagyok.
Snitt
Ülünk a villamoson a W meg Panda két egyszemélyes ülésen egymással szemben, én a másik oldalon egyedül, a szembeszékre ledobva a munkahelyemről az elviteles kajásdoboz műanyagszatyorban. Villamos pszichológia ez, az utasok, mind érdektelen beavatottak.
Snitt
Ülünk a Pandával meg a Wvel a szobámban, gomolyog ez a sűrű, édes füst, az én szívem kisóra csúnya félelemben kódorog, persze idővel az ember ráébred, hogy a többieké nemkülönben. Hogy ugyanarról beszélünk, de mindenki a saját monológját mondja, ez csöppet sem bántó, nagyon intim a közeg, nagyon közel vagyunk, nagyon nehéz megtörni ezt olyan messzi valóságokkal, mint a holnap reggeli munka.
Snitt
Reggel van, betűz a nap az ablakon, persze csak a maga januári erejéhez mérten, tiszta a szoba, még friss felmosás illat van, az én csontjaimból is árad még a zuhanyzás melege, az arcom púdertől rózsaszínes, a hajam kócos és a szívem, a szívem az vár.

W ma megtanított sakkozni. Előfordulhat, hogy lesz még használható a kapcsolat közöttünk. Mennyi idő kell ezeknek az egybetűs gyönyörű férfiembereknek.

Most Lukeról, nagyonsok ingyen Jägerről, az újsg szar helyzetéről, a Srlyról meg Wről kéne mesélnem, de hagyom, hogy mindet elengedjük -- ti is, én is, és elalszom egy kis gilmoregirlsre.

Egyrészt egy irtónagy höss voltam ma, hogy négy óra alvás után és hétötvenyolcas ébredés mellett beértem a nyolctizenötös órámra és ugyan négy kávéval, de kibírtam délig. (kicsit ilyen matektankönyv-példának érzem az életem) másrészt ma is három órán át mosolyogtunk egymásra Lukekall a csigában, ami minden cirkumstanciák tudatában (az ő csaja, az én bizalmatlanságom, az én Wágyaim) is őszintén jókedvűvé tud tenni. (hogy a nyálnak is teret engedjünk, remélem őt is)
de a nap, mit a nap, a hónap igazi boldog tízperce az az volt, mikor életemben először elmentem a húgomért a bölcsibe, aki örömében a nyakambaugrott, és megpusziágyúzott és mondta, hogy milyen jó, hogy jöttem. egészen a méhemhez beszélő pillanat, mikor egy ilyen kis törpetigris, minden hátsószándék nélkül, őszintén örül. nekem.
a méhemtől kicsit távolabb viszont még azt is meg kell jegyeznem, hogy a fent említett szüleit mostanság már én is így, csak le "szüleim"ezem. konkluzáljon mindenki, amit akar. én mosolygok.
denemám, hogy így a mese vége, mert volt ám Kiadó a Vörössel, meg Jelen, ahol még mindig megvan azt a mellkast melegítő otthon érzés, amit annyira szeretek.

Mitmondhatnék, egyértelműen van valami perverz abban, ha még azt is szexinek tartom, ahogy valaki letörli az asztalokat. persze ez nem csak perverz, hanem végtelenül gyengéd is.

Persze a lakásavató is lement, gond nélkül, hogy máshogy ment volna., az én barátaim cukik és intelligensek és sose csinálnak bajt, de úgy hiányoztál Te, (nagytével) az összképből, egy combos kis cigivel, egy kis csintalansággal egykis napravágyó mosollyal. jaj te fiú, megint el kell, hogy engedjelek. nagyobb törés vagy, mint bárki más, pont amiatt, ahogy és ahogy nem szoktál viselkedni velem. érthetetlen, elengedhetetlen srácok szeresssetek, mert én már szeretlek titeket.

konszolidáltam a bejegyzést reggel, don't ask.

Szóval négy nap váltóláz és hányóka, meg türelmetlen várakozás után, ma kitettem a lábam itthonról. És hát egészségesebbnek érezem maga.
Persze lehet, h csináltam butaságot, de én ilyen vagyok, ha ahhoz van kedvem, akkor megjelenek egy naranccsal, majd eltűnök. nem fogok elő nem írt, a kollektív tudattalanban csendesen settenkedő szabályok szerint nemcselekedni. nem is menne. tudom, végül mindig sírok, hogy miért nem kellek annak, úgy, akinek és ahogy én szeretném, hogy kelljek és azt is tudom, hogy én ilyen vagyok, ilyennek kell szeretni túl erős kártya. de most a fuck cares este van, oxigénnel, cigarettával, vörösborral és egyetlen szem narancssal.

Ma borzasztó ritmusban vagyok a világgal. tán még beteg is lettem. megint éjfél és megint ágyban. valami nem jó, és a fáradtságtól még arra is várnom kell, hogy megtudjam mi fog most történni a végletekig izgalmas gilmoregirlsben. meg kell törnöd bad karma.

Az idegbeteg várakozás ultraproduktívvá tesz. Ma már rendberaktam a szobámat, elmosogattam, levittem a szemetet, lementem papírárut vásárolni, megjavítottam a táskámat szép well-behaved women rarely make historysra, most a ruhásszekrény üvegét eltakaró szecessziós kapukat rajzolom meg. ó milyen boldogan vagyok kreatív. wroong.

A képek, amik a fejemben vannak, mindig gyönyörűek.
ha el kell képzelnem magam: süt a nap, suhanok a bringámmal, a szél lengeti a szoknyámat.
valami ilyesmit, vagy még ennél is jobbat éreztem, mikor reggel a baross utca-körút kereszteződésnél ő jobbra tekert, én meg balra. ilyen az, mikor el kell képzelnem magamat, valakivel.

Nem hiszem, hogy olyan sokkal jókedvűbben lehet lefeküdni aludni ennyi idő után.

Szóval megünnepeltük ám a diplomát, háromszor is. volt elsőforduló anyával a Mostban, másodikforduló kiscsaládomékkal a Tüköryben és harmadikforduló a lánykákkal a Mikában. volt érzelmiválság is 4ssel, de úgydöntöttem, hogy elengedem ezt a történetet, nagyfiú, jófiú, gitárosfiú (és még szakálla is van), de ha a legjobb barátja több érzelemmel tud rólam beszélni, mikor azt magyarázza nekem, hogy 4s meg én milyen jók vagyunk együtt, akkor azért az fuck that, nem? de. nyolc.

tegnap este viszont újfent az abc végéről válaszottam magamnak kocsmapartnert – egy gyors bsb reunioun, meg a vízraktér nyitóbuli után –, aki BradPittel karöltve szórakoztatott óórákon keresztül. olyan egészséges volt, vidám és élnivaló.

A bánkitó fesztivált szeretni való szeffósok lakják. de tényleg. mindenki cuki és kisebbségi és elfogadó és öntevékeny és önkéntes, és millió gyönyörű férfi fixiken (még énis azon!), és napsütés és repohár és sok kedves ember. ez a fesztivál szexi.

az abc végi férfiakról annyit, hogy én mint hasznos kis hangya, ma már nagyon hiányoltam a másik hasznos kis hangyát. a W idealista naivizmusa gyönyörű: felépített és megfontolt, a fixije és a táskája bugyiletépős, de mégis, hogyhogy hogyhogynem, 4ssel jöttünk haza, akinek a meglepő dallama még mindig oda-oda réveszt a tegnapba.

és most nem próbálom meg leszüretelni az internetet, hanem inkább alszom, egyébként is, felfáztam és a héten el kell adnom egy lakást. szeretem magam hontalanná tenni.

Hát a mai nap mosolyforrása az mindenképpen az abc végéről érkező egybetűs férfi.

Akartam mesélni mindenféle mosolygósat Wről, ingyen tortákról, színészekről, pálinkákról és zenéről. de mindent felül tud írni az a mondat, hogy de finom illatod van.
én egy könnyen boldoggá tehető lány vagyok.

Van bája – nem is kevés– annak a helyzetnek, mikor a Kiadóba tartva épp arról beszélek, hogy ebben a kocsmában szoktam mindig accidentally összefutni az apukámmal, és akkor belépek az ajtón, és ott ül ő, pedig azt hittem, hogy még másik városban van.
de be kell vallanom, hogy igazából ma nem csak ő volt az, aki más városból jött haza és örültem neki.

A brüsszeli férfiak gyönyörűek! legalábbis az ep-ben lévők szinte kivétel nélkül mind azok. ennek ellenére, amint egy kis internethez jutottam (nem elhanyagolható cirkumstancia(sic!), hogy a pultnál ülök, borral és netezem. fuck bruxelles, stay the same!) rögtön megnézegettem az abc végén lévő egybetűs férfiakat az interneten, hogy milyen szépek és miket írtak és egyébként is hazahúz a szívem. pedig holnap délben a magyar twitterhős egyórakor vár az irodájába. milyen kár, hogy itt meg nemlehet dohányozni. megyek is.

Voltak kételyeim azzal kapcsolatban, hogy megéri é egy órát utazni fótig (! azt hittem egy idő után, hogy le fogunk menni a térképről, de nem, sőt! még emberek is élnek arrafelé, akik ugyanazt eszik, amit mi. az mondjuk nem derült ki, hogy az internet vajon el ér e odáig), hogy az ember egy hajón találja magát, vadidegen önkéntesekkel, de hálistennek konstatálnom kellett, hogy a bánkitó egy igazi nagyszerűség. valljuk be. sok cuki népség, még sokkal sweetebb W és még annál is sokkal szexibb W bysikkelje. aztapasztacipőpaszta, nagyon kellett igyekeznem, hogy le ne essen le rólam a bugyi. igazi fixi! nem ám valami merida vastagkerekű törpénet!
és az ember azt hinné, hogy a füligmosolygásnak itt vége is lészen, de nem ám! mert a Jelenbisztróban be voltak sózva a kis pultos hőseink, volt matricaragasztgatás, csapolás, vodkázás és kamerának denszelés, minden, ami szemszájnak ingere. ti is hiányoztatok nekünk srácok!
ennyi felkiáltójel nincs is!!4négy

Jajmár, hát a hajnali youtubevideók varázsa a zene és az üzenet kombinációja. meg persze az, hogy a címzett nélkült sosem fogjuk megtudni, hogy hová címezték.

Az ötös diplomámban az a legjobb ahogy a kiscsaládom megdícsér.
apa hívogat, helamama diktál, traktorka ismétel: nagyon ügyes vagy, nagyon gratulálok, nagyon okos vagy, nagyon büszke vagyok rád – mondja a két éves húgom. kell ennél több?
hát azért ma még futtában el tudtam volna mesélni egy-két az abc végén sorakozó férfiúnak az örömömet.