Ülünk egy páran az Ankerrel szemben és Görög meséli az újonnan megtapasztalt álmait. Cigizünk, sötét van, az ereszről hullanak az esőcseppek, sárga lámpafény, nagyon fáradt és összetört vagyok.
Snitt
Ülünk a villamoson a W meg Panda két egyszemélyes ülésen egymással szemben, én a másik oldalon egyedül, a szembeszékre ledobva a munkahelyemről az elviteles kajásdoboz műanyagszatyorban. Villamos pszichológia ez, az utasok, mind érdektelen beavatottak.
Snitt
Ülünk a Pandával meg a Wvel a szobámban, gomolyog ez a sűrű, édes füst, az én szívem kisóra csúnya félelemben kódorog, persze idővel az ember ráébred, hogy a többieké nemkülönben. Hogy ugyanarról beszélünk, de mindenki a saját monológját mondja, ez csöppet sem bántó, nagyon intim a közeg, nagyon közel vagyunk, nagyon nehéz megtörni ezt olyan messzi valóságokkal, mint a holnap reggeli munka.
Snitt
Reggel van, betűz a nap az ablakon, persze csak a maga januári erejéhez mérten, tiszta a szoba, még friss felmosás illat van, az én csontjaimból is árad még a zuhanyzás melege, az arcom púdertől rózsaszínes, a hajam kócos és a szívem, a szívem az vár.