Persze ma is felmentem véletlenül a harmadik emeletre, mint ahogy mostmár rendszerint szoktam. Ez ráadásul még rosszabb is mint az első, lèvèn, hogy azt még nem olyan kínos javítani, mint visszasétálni egy igen megalázó emeletet. Lényeg a lényeg, hogy szerintem ilyenkor rajta akadok valamin (például, hogy milyen gyönyörű gyermekeink lesznek valamilyen egybetűs szépséges férfiemberrel), amibe belecsavarodik a kis agyam, de annyira, hogy elveszítem a fonalat a nagy vehemens lépcsőzés közben. Mit van mit tenni ezentúl koncentrálnom kell, hogy hazafelé a közgazdaságtan gyönyörein pörögjek.

Persze a lakásavató is lement, gond nélkül, hogy máshogy ment volna., az én barátaim cukik és intelligensek és sose csinálnak bajt, de úgy hiányoztál Te, (nagytével) az összképből, egy combos kis cigivel, egy kis csintalansággal egykis napravágyó mosollyal. jaj te fiú, megint el kell, hogy engedjelek. nagyobb törés vagy, mint bárki más, pont amiatt, ahogy és ahogy nem szoktál viselkedni velem. érthetetlen, elengedhetetlen srácok szeresssetek, mert én már szeretlek titeket.

konszolidáltam a bejegyzést reggel, don't ask.

Ma megint megtanultam nyakkendőt kötni – úgy néz ki ez félévenkénti program –, remélem a karmester úr hasznát veszi. egyébiránt apám a hős és helamama megnyugtattak az édes státusztalanságunk felől is, tanácsukra csakazértis valóban édes lesz, és nem fogok mindenféle hülyeségen fekengeni.
egyébiránt biciklim is lesz és a pakolást is befejeztem.