Persze ma is felmentem véletlenül a harmadik emeletre, mint ahogy mostmár rendszerint szoktam. Ez ráadásul még rosszabb is mint az első, lèvèn, hogy azt még nem olyan kínos javítani, mint visszasétálni egy igen megalázó emeletet. Lényeg a lényeg, hogy szerintem ilyenkor rajta akadok valamin (például, hogy milyen gyönyörű gyermekeink lesznek valamilyen egybetűs szépséges férfiemberrel), amibe belecsavarodik a kis agyam, de annyira, hogy elveszítem a fonalat a nagy vehemens lépcsőzés közben. Mit van mit tenni ezentúl koncentrálnom kell, hogy hazafelé a közgazdaságtan gyönyörein pörögjek.