a karácsony meg úgy suttyomban lopódzott be az aggódással teli decemberbe. hahópihék, mézesklai rénszarvasok meg ajándékötletek rajzanak a monitoron -- ha akarnám se tudnám kikerülni, hogy gyerekszívvel várjam az ünnepi pillanatokat, amiket át kell majd élnünk.

Karácsony van, fenyőillat, fények, ipari mennyiségű szaloncukor. Miskolcnak más illata van, végig is alszom azokat a részeket, ahol nem eszünk, ez a mormotaüzemmód remélem azt eredményezi, hogy kicsit kisimúlok, és ezt a gyármunkás lapátolós hetet kibírom érzés nélkül. mert arra jutottam a sok alvás közben, hogy a felnőtt felelősségteljes férfiak, akik az önbecsülésem rontják és javítják egyszerre, legyenek kedvesek felelősségteljesen viselkedni és vagy szeretni rendesen, vagy nemnézni rám at all.

Minden télen hópihét gyártok a férfinak, legyen az aktuálisan az abc bármelyik betűje, és érezzen irántam akármit (vagy még azt se). a hópihe megtestesíti azt a sokórányi gondolást, a karácsonyomat, meg a hátha örülést. lehetetlen egy lény vagyok, de szerintem szeretnivaló.

Azt nem tudom, hogy Zsé mikor vesztette el a humorát, de tulajdonképpen nem is érdekel, a lényeg csak az, hogy a legjobb ajándék az volt, ahogy a kishúgom, az anyukája meg az apukám karácsonyi mondókákat mondtak fel a diktafonomra. az utánozhatatlanul mastercard. és még újságírósabb lettem.
meg az lesz majd utánozhatatlanul újságírós, mikor valami főokosnak az interjú elején véletlenül lejátszom a felvételt.

rossz utánozhatatlanult görbítettem be.

Beszéljenek inkább a sütik

Boldog bejglit!

Ma például egyedül maradtam az albérletben, amit első körben azzal ünnepeltem meg, hogy elmentem Mr.Kultantróval ebédelni a kőlevesbe,aztán beugrottunk a kedvenc könyvesboltomba, amit kifejezetten utálok, mert ha bemegyek egy könyvért kilenccel jövök ki. rémes.
második körben pedig azzal ünneplem, hogy enyém a vár, hogy ülök itt egyedül, iszom a forróteát és fújom az orromat. fuckyeah flu!

Nem tudom az emberek mit várnak a karácsonytól, de én a tegnap estét elteszem a tarsolyomba.

Majd' elfelejtettem, hogy a világ előtt nyilvánosan kijelentsem: Mr. Kultantró örültünk, hogy karácsonyoztunk! amúgy eztán majd gyakrabban említelek blogbejegyzésekben, mert az úgy klassz, ha indirekt módon tolom. mint például most is.

A huszonegy huszonkettő huszonhárom albérletből hazautazásos időpontokkal végre eljutottam oda, hogy szeptember másodika után végre megint leszek itthon egyedül az albérletben. szerda estétől mézeskalács illat lesz, ruha hajtogatósdi, bájos karácsonyi zenék, meg ezek az utánozhatatlan karácsonyi fények. és kiáltom majd a húgom után szabadon: enyém a váár!

A viccet félretéve ki kell lassan jelentenem, hogy a karácsony a kedvenc ünnepem. én csordultig tudok lenni ezzel az érzéssel. nincs is annál jobb, mint mikor valakinek két óra huszonnégy percen kersztül (pont a  harrypotter első része) csak az ajándékdobozát csinálom, meg aztán millió hópihét, meg masnikat, aztán jönnek emberek, akikkel megöleljük egymást és kapok például egy csupasz feneket a falamra, meg levelet! és eszünk és miután elmentek a vendégek lomolászunk és kinyalom a fazék alját és hát az a hangulat, ami ilyenkor marad bennem. na az az, ami miatt ez a kedvenc ünnepem.

Dédé: Nap! küldtem a mailedre ajándékot, de csak akkor nyithatod ki ha mindenki ott lesz!
Nap: jaaj, véletlenül megnyitottam! de én azt, hittem, hogy be lesz csomagolva! mármint .rarba és nem masnibaa!

Teljesen mindegy, hogy a következő huszonnégy órában mit csinálok, de holnap ilyenkor már túlleszek az egész beadandós, nemalvós, badarságon és kialudhatom magam rendesen és jöhet a karácsony süti illattal és ajándékvásárlással (ó hát szombaton az lesz az igaz móka!) és mosolygással. jöjjön máár. na.

A vörös vett egy üveg baileyst, én meg vettem hozzá poharat, mert ezt nem lehet Bármiből inni.
ja, meg karácsonyfa illat is lett.

Tudom, hogy írnom kellene (és fogok is!), de még kicsit visszabújok az ágyamba, felkapcsolom az égősort, elmajszolok egy narancsos-zselés szaloncukrot, megiszom egy bögre kakaót és végignézek az legalább egy karácsonyi szerelmes filmet. és majd utána valami.

Annalájt megkérdezte mit szeretnék karácsonyra, kicsit nagy a stressz, mert azt gondolja érdekes lesz.

– ahhoz, hogy újságíróként definiáljam magam már iszom, dohányzom, nagyképű és okoskodós vagyok (milyen elbűvölő repertoár), vannak zakóim és jegyzetfüzetem(!) és persze valahol mindig van tollam. de nincs diktafonom, amit szeretnék, lehetőleg usbset.
– van nekem az a 13"-as subnotebookom, őt én kedvelem meg minden, de túl vékony a teteje ahhoz, hogy bedobjam a táskámba meg aztán mellé a kulcsom, ezért folyton azon aggódom, hogy baja lesz. szóval vágyom egy tokra, hogy bátran vághassam be a táskámba. ez a tokra, amúgy  ez elég egy hülye szó,nekem a tok'rák jutnak eszembe róla a csillagkapuból, de azt hiszem elkalandoztam.
– van nekem egy omniás üvegem, aminek a kupakja két hétig vízálló (pragmatikus következtetések alapján) és egyébként is sima üveg ezért gyorsan kihűl, addig viszont égeti a kezemet és még inni sem olyan kényelmes belőle. na ebben hordom én a kávémat. szeretnék egy ilyen 3decis termosz bögrét, lehetőleg üveget, duplafalút, de még a neten sem találtam róla képet, lehet, hogy csak a fejemben létezik.

na nagyjából ennyi dolgot bírtam kiizadni magamból, ezeket is nagy kínkeservesen. szerintem nem jó dolog nekem ajándékot vásárolni, mert nincs igényem cuccokra. cserébe azért elmondom, hogy miket szeretnék nagyon karácsonyra, de ezekkel nehezebb dolgotok lenne, mint a nemlétező termoszbögrével, mert az éppen még létezhet is.
– szeretnék egy karácsonyfát, rajta díszekkel, fényekkel, körülötte barátokkal, mézeskalácsillattal. olyankor van bennem az meghittség meg csordultig érzés, amit végtelenül szeretek.
– szeretnék még egy karácsonyfát, ami alatt a kishúgommal hancúrozhatunk, megnyalhatom az orrát, meg kaphat tőlem egy W(uu)odyt. ez lenne az első igazi ilyen és megvagyok veszve a gondolattól. Apa meg Helamama ne érezzétek elhanyagolva magatokat, természetesen a képzeltemben ti is ott röhögcséltek körülöttünk, ahogy szoktatok, csak veletek már karácsonyoztam, Trakival meg még nem.
– szereték egy haramadik fenyőt is, és mostmár lassan abbahagyom az erdőirtást –én, mint nagy zöldlelkű biciklis lány (biztos földlabdásak!)–, és az utolsó fa köré még nem tudom milyen családot szeretnék, csak anya ott legyen, egyszer se kelljen a pénz szót hallanom aznap este és ne hiányozzon nagyon az a hazug álálet, amit az elmúlt tizennyolc karácsonyomban megszoktam.
– és végül de nemutolsósorban most nem a megszokott fiút masnival kérem, nem kell a bicikli, meg a bor, meg a koncertjegy, hanem most azt szeretném, hogy olyan tudjak lenni, aki ezeket megkapja. nem ám elérzékenyültem! csak a reverse philospohyval akarom átvágni a világot! muhaha!
boldog karácsonyt nekem, gondolom kell mondani neveket, úgyhogy
Aki nem alszik, Lightpost, Göndörhajú lány és A vörös tell us a story!

Amúgy, hogy vidámat is meséljek, ma feljött budapestre a karácsony egy újabb esszenciális kis dobozban, klassz ez szerintem. fények, meg hópihék, meg hermanvokál. bárki bármit mond, így jobban van kedvem élni.

Jajmilyennapomvoltma.

Osztán ma felhívtam az összes felnőtt ismerősömet (elég díszes társaság: barátok, apukák, tanárok) és épp egyik sem ért rám -legnagyobb sajnálatomra- de utána kaptam rózsaszín meg kék nyulas képet és Ms.Salvador azt mondta, hogy szerdán hamarabb jövök haza, sütök neked palacsintát aztán megduglak, amire nagy egyetértéssel bólogattam, hogy hát igen nekem is mondhatná ezt egy/a/néhány de inkább a fiú, meg elpakoltam a karácsonyt is dobozba, de nemtöltök fel ide több képet már, mert unom. azért a fészbúk pretty good stuff albumba csak belefér.

XmasPresent. Bysikkel kiegészítő. Kecó.

egyébként fasza a fűtés meg minden, de azért csak belebújtam a karácsonyi 'hogy jól beinthess a szélnek meg a hidegnek' bringás harisnyámba, amit apáéktól kaptam, hogy jól beinthessek a szélnek meg a hidegnek és nefagyjak meg bringázás közben a mínusz húsz fokban. de így jobb.

XmasPresent. HarryWinston. Fun.

Harry Winston és fia ifjabb Harry Winston vagy becenevén The Great.

BluTack nagyhatalom vagyok.

MekkoraLike. BestGift.

Hát ha fiút nem is, de a fiútól smst azért hozott a jézuska/télapó a fa alá. Dehát valljuk be a legcsudijóbb susmusok egyike, mikor valaki aszongya, hogy életbenhagyta a rénszarvasodat, de a többi mézeskali fínom volt!!