És persze jártunk ma is errearra, puli mr.kultantróval, mika göndörkével ketten, patent meg exfőbérlővel és aztán a persze hometownban találtuk meg azokat, akiket nem is kerestünk. mert ott ült mormócka, meg az ő balachkája, azon reménykedve, hogy hátha arra tévedünk. és lőn! és persze pultosom is befutott, ujjával bordáim közzé, szemével mellkasom alá, papírgalacsinjával pedig a kérdőjelek erdejébe furakodott. hát ha neki ott jó, akkor legyen így. mindenesetre konspirátor-stratéga pozíciómat utálva, ám vállalva állok az úr színe előtt, a háttérben Apey szól, és csak a szoknyámat lengető szél jelzi, hogy az életem valójában nem animgif, hanem valóság, ami kicsit konstans.