A gyorsvonat nem embernek való.
mostanság igencsak rákaptam az ICre, mert ritkán járok haza, sok az ösztöndíjam: megtehetem. de ha nincs helyjegy, akkor nincs helyjegy. ígyhát a márpedig én egy órát nem várok kezdetű mondat ízével a számban szálltam fel a hatos peronon lévő gyorsra. csak egy fél órával később döbbentem rá, hogy itt fogok beleolvadni a bőrhuzatba és ezen semmi sem segíthet, se a radlerem, se Zafón, se a papírfecnire körmölt fekete blogbejegyzések.
egyébkéntis milyen gusztustalan szó az hogy helyjegy.
