Azt mondjuk nem értem, hogy miért mentünk az okmányirodába egy fél órával hamarabb, mint a nyitás, de ám legyen – mondtam és üldögéltünk tovább az előtérben, miközben érkeztek a dolgozók, mint a szorgos kis hangyák a bolyba. amit még ennél is furcsábbnak találtam, az viszont az volt, hogy a szorgos kis hangyák jóreggeltel, meg jóétvágyattal üdvözölték befelé menet a kakaóscsigátmajszoló álmos kis buksifejünket. ez tényleg a mosoly hivatala?!