Tudom, hogy nem olyan régen fejeztem be az ezen való enyelgést, de ma reggel, mikor ledobtam magam a metróban és benyúltam a táskámba az újságomért, azért megintcsak klassz érzés volt egy fél újságosstandot kivenni.
tíz óra van, de már túl vagyok egy press analysison meg egy királykávén és mégis halódom a fáradtságtól, mert tegnap hajnal háromig szerkesztettem miskolc érzelmi térképét, ami foghíjas ugyan, de az enyém. be lehetne taggelni rajta az embereket, de inkább nem. egyébként mint kiderült, úgyis csak kocsmákhoz, meg fiúkhoz kötődöm. life sucks.