Na tessék, megint a Balkán, se internet, se meleg kabát – persze, mert zakóban kell lejönni, mert a kabátot nincs kedvem cipelni – de legalább ma reggel (délután háromkor!?!) úgy ébredtem, hogy azon gondolkodtam, hogy mi az istent keres a táskámban egy zsíroskenyér, hogy jajistenem nem merem megnézni a kiscipőmet és hogy jéézusom eeennyit telefonáltam? jééézusom. összefoglalva igazán klassz estém volt.