Azt hiszem elmondhatom magamról, hogy nem jellemező, hogy a blogomon szoknék nyafogni arról, hogy mennyire fognak megbaszni tejszínen cseresznyével a tetejemen (egy mondaton belül a második direktmagyartalanság! talán azt a látszatot kelthetnem, hogy tökhülye vagyok, de és ez milyen igaz!) ezen meg azon a vizgsán, de most drága és kitartó olvasóim, örömmel jelentem eljött az a pillanat, hogy muszáj.
szerdán államvizsgázom és a harmadik tételnél járok (és ha most valaki azt mondja, hogy akkor miért bloggolok most is tanulás helyett, azt egyrészt bántani fogom, másrészt meg érezze át, hogy ez mennyire idegnyugató) és azt gondolom, hogy nagyon, de nagyon elrontom az életem épp most. ebben a pillanatban.
nembaj, szerdától majd úgy köszönök pacsi helyett, hogy üdv a híd alatt!