A tegnapi este is az őrület határán táncolt végig.
voltunk a húgomnál, akit annyira szeretek, hogy arra nincsenek szavaim, apám a hős egy igen gavallér összeggel belesegített a holnapi notebookvásárlási projektbe.
kitekertünk a millenárisra, ahol kerekes banden szokás szerint botrányosan jót buliztunk, megnéztünk egy fizikaelőadást, aminek ugyan az összes kísérletét ismertük, de annyira édesek voltak az előadó fiúk, hogy végignéztük a fagyiig. a napra rémisztő és katyvaszvolt, ott is hagytuk.
áttekertünk a Zwackba, ahol a balkanbeatsen meglepődtem, hogy mit keres benne lepe. aztán a biztonságiőr, az udvarról beküldött a wc melletti zárt térbe dohányozni. nemértettük.
a furmányos folytatás felvitt minket a gödörnél hagyott bringáinktól a várba, ahol néztük a nem túl eredeti épületfestést, amit inkább szintén ott is hagytunk, és belibbentünk a széchenyibe, ahol a katalógusból loptam egy kártyát kalóz felirattal, megtaláltuk kováts nagypapa fordításait, meg valami dali rózsáját is. egy fiú rámkacsintot, és a mikrofilmolvasóban néztünk 1848 áprilisi pesti hírlapot, meg megkaptuk széchenyi gyászjelentését is scannelve, nagycenkestűl, hideg tetemestül.
hajnal kettő előtt pár perccel egy hideg női hang bezengte a könyvtárat, hogy takarodjunk mostmár, úgyhogy lecsúsztunk a korláton és a pukedliző lovak mellett átcsasztuskáztunk a várba, ahol találtunk valami bálnát, amire fellehet iratkozni és emigráns műtárgy lesz belőled luxushajón és átvisznek egy másik múzeumba.
mikor itt is zárni kezdtek, felültünk egy buszra, ami állítólag a deákra vitt, csakhát a millenárison keresztül, mint a heringek álltunk nyüglődve a buszon. de aztán a deákon boldogan öleltük magunkhoz lovainkat, el is gurultunk a királyutcai gyrososhoz, megvacsoráztunk, azt hazajöttünk, szétkaptuk a telefonjainkat, hogy senkise zavarhassson és mostanáig aludtunk.
