Csuda csuda dolgok történnek a mindennapos eső városában!
Huncut, aki nem ordít, ordítjuk kvimbinpingvin, aztán A Vörös meg én, komoly kocsmaismereti-, barátkedvelési- és önelemzést tartunk, aminek az lett a végeredménye, hogy sokkal jobb lenne a világ szerintünk, ha neki is lenne egy ikertestvére, meg nekem is, mert akkor már négyen lennék. juhé!
A családom és egyéb állatfajták című kisregénye az éltemnek tovább morzsolódik, de öregróka Kag fejjel annyit mondok csak: mitszáámíít? (teszem mindezt, azzal az akkurátus kézmozdulattal, melyet mind oly jól ismerünk). Itthon meg egy emailben feltett kérdésre egy mámoros pillanatig ráflesseltem a világra, tág pupillákkal, tág tudattal. tudja pék. őrjítő érzés volt.
