17,5 órát dolgoztam, mára az életemet a smack levesekre bízom, viszont halál fia az, aki holnap reggel délután három előtt mer hívni. szerelmes vagyok a munkámba.

Nahát, nahát.

Nagyon büszke vagyok ám magamra, másfél óra bringaszereléssel kicseréltem egy dinamót és a csomagtartót; a donor a régi kis ktm-em volt. most meg Meg Ryan akarok lenni, vagy a fiatal Brad Pitt.

Dreamer.

Meg az van még bennem nagyon, hogy egészen gonosz lények ezek az álmok, annyi bensőséges, meghitt dolgot szoktam álmodni valakikkel, hogy ilyen szívtúlcsordulva ébredek fel, és olyan nagyon rossz, hogy az, akivel álmodtam lemarad erről az egész érzésről.

Daydreaming.

Hű, na akkor most csatlakozom ahhoz a fészbúk grouphoz Ms.Salvadorhoz, hogy azok az igazán kellemes boldog álmok azok mondjanak le. vagy hát igazából ne mondjanak le merthát igazán kellemesek, de legalább, amikor felébredek, akkor ne gondoljam, hogy valódiak. mert utána így napközben visszarévedni, hogy jaj jaj hát ott éreztem már, hogy minden rendben, meg ahogy hozzámért.. akkor ehhez képest, itt meg csak a zabafalatokat rágcsálom (a citromosgösserem nélkül?!) és hajóst nézem a youtubeon. sehol a gyengédség, meg a kedvesség.

Fun. Bécs. Pszichoblogger. Daydreaming.

A legvadabb álmom az, hogy a bringásfiú meg én elmegyünk Bécsbe az Annie Leibovitz kiállításra és ha már így ott vagyunk, akkor az adventi vásárban is andalgunk egy kicsit. Na jó ez így nem igaz, a legvadabb álmomban valószínűleg a lakás összes pontján szexelünk -talán a hideg konyhában nem- és csak lágytojást csinálni kelünk fel az ágyból. Oké, de akkor a második legvadabb álmom a Bécsi út.

Jaj ha ezt olvasná biztos megint pszichobloggernek gondolna!

Wakeup! Up! up! Like.

Igazán megtudnám szokni azt az ébresztőt hogy a fiúm arrébb ficereg egy kicsit és megölel és megcsókol és aztán indulás előtt még szexelünk amikor a bank aszongya, hogy megjött má' megin' az ösztöndíj. Gazdag vagyok he.

Daydreaming. TrueLove. Szánalmas.

A város tele van göndörhajú, medveformájú, kockás inges, oldaltáskás, fekete biciklis fiúkkal. Érdekes, eddig hosszúhajú gitáros fiúkkal volt tele. Mondjuk utóbbit csak egy sétálóutcán és egy(másfél) villamospályán fürkésztem, most meg itt van nekem 23 kerület meg vagy harminc villamos járat. De nyilván egyik sem az igazi.

Nemfun. Bysikkel.

Hatsávos autópályán  száguldani bringával errearra.
Miközben minden kereszteződésben azt látom, hogy oldalba kap egy autó és meghalok. Izgalmas izgalmas.

Partiállat. Prisca.

Szeretek arra gondolni, hogy volt már aki megénekelte azt az élet savaborsa pillanatot, amikor a buliból hazaérkezők a kihalt utcán/villamoson találkoznak a munkába indulókkal.

Mondjuk ez most egy kifjezetten nem olyan este.

Ákos díszdoboz. Nosztalgia intézménye.

Aztán ma meg olyan nap lett, hogy elővettem az ákosdíszdobozomat [megléte óta már vagy negyedszer] és ilyen könnybe lábadtan ülök a gondolataim felett, meg árad a nosztalgia ebben az új fényes és üres életben. klassz, klassz.

Daydreaming. VizsgaidőSuck. TrueLove.

A legvadabb álmaim most olyan dolgokról szólnak mint, hogy moströgtön elmegyek lefeküdni aludni, hogy most rögtön elmegyek bringázni, vagy hogy holnap mikor hazajövök politikatudományról akkor a gmail fiókomban egy levél vár TrueLovetól, hogy 'na hogy ment?'.

Fail. Fun. Daydreaming.

Ma amúgy nagyon figyelhettem vásárlás közben, mert szőlőlé helyett citrom-lime levet, daráthúsos bolognai stuff helyett meg gombás bolognai stuffot vettem. kész szerencse, hogy sót is meg cukrot is vettem, úgyhogy ha felcseréltem a kettőt sem tűnik fel.

Lovag. Ámuldozik. Révedezik.

Indonézia fiú, Indonézia fiú olyan vagy mint a Tom és Jerry.
Egy sima hétköznap a rohanásban eszembe sem jutsz, de ha mégis. akkor eltelek nosztalgiával és igényem támad rád.

TrueLove.

Tudom, hogy mindenki unja már a TrueLoveról szóló menetrendszerinti postokat (főleg akik ezzel párhuzamosan offline is hallgatják) dehát mégiscsak ma volt az utolsó órám(+20perces fecsegésem) vele. Szippi szuppi is volt annak rendje és módja szerint, ugyanis az úriember kissé sietve érkezett bicajjal, térdnadrágban amittől az én lélegzetem igencsak elállt. És mikor kisédesen beletúrt a hajába...de hogy elejét vegyem a nyálnak, elmondom, hogy mivel a rövidtávú terv (miszerint pillogok meg okoskodom) befuccsolni látszik, most átváltok a hosszútávú tervre, miszerint fintifantasztikusan megírom a vizsgát (ó ugyan hogymáshogy) aztán a jegy etrbe kerülése után várok egy napot, hátha megkeres magától, hogy hátő szeret és mennyek hozzá feleségül satöbbi satöbbi szivárvány és lepkekaki. szóval elhívom kávézni vagymi :)

TrueLove. Ábrándozik. Fun.

Aztán este a fekete fiú kioktatott merésből meg szerelemből (francokat trueloveból). Mondjuk a rövidtávú terv továbbrais, hogy rebegtetem a pilláimat, mosolygok és az okos hozzászólásaimmal próbálok kitűnni az óra árnyköreiből. Azaz a szokásos.

Bár titkon persze azt remélem, hogy ő is a nagy pillanatot várja amikoris megszűnik az oktatómnak lenni és akkor odajön és elhív forrócsokitinnihabbal és összejövünk és szeretjük egymást és csodálatos gyerekeink lesznek és végül nyolcvan évesen (igen ő akkor már több mint kilencven lesz) egymás karjaiban alszunk el és abban a világban mindenki pónilólesz és nem esznek mást csak szivárványt meg lepkekakit.

Későestióra. Fun. TrueLove. Fantasy.

SmartBoard táblára vicces koordinátatengelyt és tartalmát ábrázolni, ha 5 centivel csúszik a vonal a rajzolás helyéhez képest.

Ennél már csak az viccesebb, hogy Retsam meg az én képzeletemben A Világ Ura tanárommal ülünk otthon kettecskén, nézünk valami filmet, egyszercsak a tanár előbújik az úriemberből. megállítja a filmet, leteszi a vörösbort, megcirókálja a hátamat és komolyfejjel megkérdezi, hogy kicsim szerinted Kant (pontos cím, kiadás helye és ideje, kiadó) ezen művében ez a rész (idézőjellel indított másfélbekezdéses Kant idézet) azt jelenti, hogy (húsz-huszonötperces kiselőadás arról amit ő gondol)...?
Mire én kedvesen megsimogatom a buksiját, bólogatok, kiveszem a kezéből a távirányítót és visszakapcsolom a Lorát.